Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1894. október 27.

24 1894 október 27-én. — tatta — s háláját buzgóságával, munkájával, teljes odaadásával bizonyítsa be. Az egyház — az mindig él s életének évről-évre jeleit adja, tettekben és áldozatokban is. Ez évi jegyzőkönyveink is tanúsítják, hogy gyülekezeteinkben s az egyesekben nem lankad az áldozatkészség az egyházak fentartására, előbbrevitelére s felvirágoztatására. Templomok, iskolák épülnek, szereltetnek fel, javíttatnak. Alapítványok tétetnek, adományok gyűlnek, Isten dicsőségére. Hosszú sora ezeknek, az egyházmegyei jelentésekből összeállítva, hogy egyházkerületi jegyzőkönyvünkben ís örökíttessenek, jelentésemhez csatolva, tanúskodik a protestáns buzgóság forrásának kiapadhatatlanságáról. Engedje meg a főtisztelendő közgyűlés személyes érdekeltségemnek, fölemlíteni azt a néhányat, a melyekben, püspöki hivatalomnál fogva, résztvettem, vagy veszek legközelebbről. F. é. április 23-ikán, tavalyi látogatásom évfordulóján s annak emlékére, orgonát avattam fel Pócsmegyeren, melyet e kis egyház 2000 frt költséggel állított; hasonló czélból kellett volna mennem a szomszéd Tótfaluba is, de ebben épen a kerületi gyűlésen elfoglaltatásom akadályoz. Szeptember 30-ikán Péczelen a megújított templomot s új tornyát (melylyel eddig nem bírt) avattam fel. Legközelebb Csákvárra szólítanak, a boltozat szakadtából 6000 frt költséggel újra épült templom felavatására. Míg pesti egyházunk, nagy területének egy távoleső pontján, az úgynevezett Znglóban, 15,000 forint költséggel egy kis imaházat emelt ottkörül lakó hívei befogadására, melyet november 11-ikén fogunk felavatni. S szemben, a Duna túlsó partján, már tornyával magaslik a 160,000 forintba kerülő budai templom, melyet, remélem Isten kegyelméből, hogy még én leszek szerencsés a jövő év folyamában, Isten dicsőségére felavatni. Egyesek nagyszámú adományaiból csak egyet, mindnyájunkat személyesen is érdeklöt, említek föl — azt a 200 írt alapítványt, melyet egyházkormányzatunk egyik tiszteletre s szeretetre méltó tagja, külső-somogyi egyházmegyénk nagy érdemű gondnoka, Décsey Lajos és neje Kenessey Ida boldog aranylakodalma emlékére, hálás gyermekeik tettek, a külsősomogyi egyházmegye lelkészözvegy- és árva-gyámintézetének.