Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1893. október 21.

178 1893 október 24-én. — 116. e missió tertületén; idő kell hozzá, míg mind megismeri, s ezek is öt. Bizony, ismétlem, az aratásra való gabona sok! De a kik már élvezik az egyházi gondozást s tudják és megértik, mily áldozatot tesz érettök az egyetemes egyház s lelkipásztoraik: azok hálával emlegetik e gondviselést; jó egyházias és áldozatkész nép fog nevekedni belölök. Más alkalomra tartom fenn azon lelkipásztorkodási és hazafias eszmek és nézetek, — irányok és teendők — fölemlítését es kifejtését, melyeket Tóth Lajos missiói lelkész egyévi tapasztalásai után, velem -— a szlavóniai magyar reformátusok s evangélikusok állapotairól s jövőjéről — közölt ez évi zárjelentésében. Ha Isten éltet s eugedi, hogy a jövő évben (mint czélom) a szlavóniai missiót meglátogatva, tüzetesen megvizsgálhassam: lesz idő, saját benyomásaimat s tapasztalataimat érvényesíteni főhatóságaim előtt, s esetleg még szélesebb s magasabb körökben is. IV. Tisza-Kálmánfalvi missió. E kis missió-területen, mely a Duna és Tisza összefolyása által alkotott sarokban, Bács vármegye dél-keleti zugában, Újvidéktől Titelig terjed a Duna mentében s a beskai missiótól és a szlavóniai szőlőhegyektől (melyek most a filoxera pusztítása után kezdettek új ültetésekkel ismét életre kelni) csak a Duna által elválasztva, magában egy szigetként körülhatárolt területet képez, nem hasonlítva a bánovczei és szelistei nagy terjedelmű s folytonos mozgásban levő missiói területekhez : nagyjában s egészben az állandóság képét mutatja, melynek népmozgalmi adatai s missiói működése évről évre egykép ismétlődnek s eltérő vagy épen új mozzanatokat alig mutatnak fel. A legutóbbi év mindazáltal itt is némi mozgolódás s új alakulás tüneteit mutatta. A területből többen ki-, mások beköltöztek. Különösen a két végponton, Tisza-Kálmánfalván és Titelen volt észlelhető. E helyeken némi új falu telepítését tervezők jelentek meg, kik a népet reményekkel kecsegtetve, felekezeti különbség nélkül, olcsó kincstári földek vásárlására csábítgatták. A miéink közül is két család ment lépre, kik jobb jövő reményében eladva vagyonkájukat, ma is várják az olcsó földet, mert a vétel, illetőleg az egyesség az új telepre, még máig sem jött létre. Vannak, a kik Boszniába vándorolnak, hol olcsón jutnak új földbérlethez. Kivált a kinek itt nincs földje, könnyen mozdul, mert itt a napszám kevés. Másfelől a szerémi hegyeken a filloxera által ki-