Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1893. október 21.

1893 október 24-én. — 116. 173 jniról, fáradhatatlan buzgóságáról s lángoló ügy- és emberszeretetéről és erős hitéről tanúskodik — e jelentés minden sora — e szavakkal fejezi be jelentését: «Nem hallgathatom el aggodalmamat, hogy működésem extensitása mellett az intensitas szenved, s hogy már-már nagyobb a munkatér, mintsem hogy egy ember meggyőzhetné.*) Ezt irja junius 23-án, mikor még nem gondolta, hogy ez az utolsó évi jelentése s a mezőt, melyet 8 év óta annyi gonddal, előszeretettel és oly sikerrel művelt — más kezekre kell bíznia! Keck Zsigmond missiói lelkészt előbb a gyönki németajkú egyház, majd ezt a választók közt létrejött szakadás miatt el nem fogadván, utóbb a cservenkai német egyház választotta lelkészévé. Ez utóbbit elfogadván, missiói állomásáról lemondott. Bármily őszintén kívánok is szerencsét cservenkai egyházunknak, őszinte sajnálattal látom őt arról a térről távozni, melyen oly áldásosán s annyi sikerrel működött s hol még annyi nemes feladat, annyi teendő várt volna reá. Mert a ki maga keresi a munkát az ur szőlőjében, az mindig talál eleget, abban a munkakörben, mely soha sem jut befejezésre: Isten örök igéjének szolgálatában. Én e hű szolgát, ez igaz pásztort áldással bocsátom el az egyik mezőről, az egyik barázdából a másikba: ő ott is hű és buzgó lesz — az Ur kegyelme ott is vele lesz és az ő munkáján! Az általa üresen hagyott munkatérről miképen vélek gondoskodni jövőre, azt jelentésem végére hagyom, hol a jövő teendőiről kell szólanom. III. Szelistei missió. E missió előbbi lelkésze Göde Sándor, pécsváradi lelkészszé választatván meg, helyét 1892 október végén utódának, T. Tóth Lajos m. lelkésznek, adta át. Az új lelkész a német nyelvben — s pár évig Szlavóniában szolgálván mint segédlelkész — a horvátban is elég jártassággal bir arra, hogy helyét itt betölthesse; a mellett, mint régi káplán, nemcsak sok jártassággal s gyakorlati érzékkel és tapasztalással gazdagodott, de tűrni és nélkülözni is megtanult, mire új állomásán nagy szüksége volt és van. S mivel előde a lelkiekben ugyan buzgó — de az anyagiakban járatlan s gyakorlatiasságban fogyatékos vala — az utódra maradt a feladat, hogy az ő hibáit és mulasztásait helyre hozza. S most egy évi működése után elmondhatom, hogy választásom minden tekintetben szerencsés volt.