Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1893. október 21.

1893 október 21-én. — 8. "27 Ha ez intézet kinőhetné magát odáig, hogy mint felső leány­iskola, kellő számú tanerőkkel ellátva, megnyerhesse az állami nyilvánossági jogot: ezzel egyházkerületünk egy nagy hiá­nyán volna segítve. A Tiszántúlnak Debreczenben, Tiszánin­nennek Miskolczon, Erdélynek Kolozsvártt van virágzó felső leányiskolájuk. Dunántúl nagy erőfeszítéseket tesz s nagy ál­dozatokat hozott máris, hogy azokhoz hasonlót állíthasson fel, talán Pápán. Csak Danamellék, mely sok egyebekben elől jár, van még e részben hátra. Talán közelebbről lesz módunk, mi még eddig nem volt, hogy a halasi felső leányiskolát, egy­házkerületi segélylyel s egyházkerületi jelleggel (természetesen az igazgatásra is kellő befolyással) mi is ilyenné emelhessük. De eleget szóltam már a jelenről s terveztem (vagy ábrán­doztam volna csak?) a jövendőről, hadd fejezzem be kegyeletes megemlékezéssel azokra — a kik elmúltak, ez év halottaira. Elsőnek teszem ezek közt Munkácsy Sándor paksi lel­készt, Egyházkerületünk régi tanácsbiráját, egykor a tolnai egyházmegye esperesét, kit rég nem láttunk itt közöttünk, mert egy baleset, melylyel lábát törte, őt egy időre mozdul­hatatlanná s egész életére nehezen mozdulhatóvá tette, aka­dályozta őt, hogy közügyeinkben részt vehessen; majd a kor és évek súlya s az azzal együtt járó elkedvetlenedés tette ke­délyét zárkózottá. De élénk emlékezetünkben van még terme­tes, daliás alakja, komoly tekintete és szava, a mint egyéni­sége ridegségét jellemének szilárdsága tette elfogadhatóvá. Egyházához s annak jogaihoz, hitéhez s annak itt és a földön túli reménységéhez mindvégig tűrhetetlenül ragaszkodott; és hogy róla soha meg ne feledkezzünk, azt végrendeletével biz­tosította magának: midőn szigorú élete s takarékossága ke­resetéből rokonait kielégítve, könyvtárát theologiai intézetünk könyvtárának hagyományozva, általános örökösévé is egyház­kerületünket tette, oly módon, hogy a végrendeleti hagyomá­nyokon túl fennmaradó összeg, egy egyházkerületi leányne­velde alapítványául szolgáljon, lelkészek és tanítók leányainak s árváinak neveltetésére. Legyen áldás a talán kevesektől sze­retett, de mindenki által tisztelt férfiú emlékezetén! Lelkipásztoraink sorából mély fájdalommal említem Szi-

Next

/
Thumbnails
Contents