Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1893. október 21.

28 1893 október 21-én. — 8. lágyi Benő gyömrői lelkész, a pesti egyházmegye sok éven át ékestollú főjegyzője, legutóbb zsinati képviselője kidőltét, hosszas és súlyos szenvedések után. Benne egyházmegyéje, egyik regenerátorát, egyetemes egyházunk leglelkesebb, legbuzgóbb fiai s lelkipásztorai egyikét vesztette el. Nem csak testi ábrázatának arczéle emlékeztetett feltűnően Kálvin Jánosra, hanem tudományossága, jellemszigora, s egyházias buzgósága is méltó volt a nagy reformátor utódához a Krisztus szolgálatában. En elvittem könyemet koporsójához s áldó sóhajjal bocsátottam őt sírboltjába. Legyen e köny s ez áldás — mindnyájunk részéről — följegyezve Jegyzőkönyvünk e lapján, mely a halottak emlékezetének van szentelve. A kecskeméti egyházmegye Nesztorát, Egyházkerületünk legrégibb s legérdemesebb lelkipásztorai egyikét vesztette el Miskolczy József tiszavárkonyi lelkészben. A nemeslelkű s tiszta kedélyű ember, temploma s paplaka környékét árnyas kertté varázsolta fáradhatatlan keze ültetvényeivel, mintha a szegényes paplak fogyatkozásait s a hibás építkezés következtében összeomlással fenyegető templom sebeit, mint lombjaival a romokat befutó repkény, akarta volna takarni s mosolygóvá tenni. így saját élete küzdelmeit s szeretett neje (most már özvegye) súlyos betegeskedésének fáj dalmait agg korában is, utolsó órájáig megőrzött lelki vidámságának, derült életnézletének s Istenben való bizodalmának örökzöld repkény ével takarta el. Még vidám kedélylyel töltött utolsó napja után, Istenben való bizodalommal feküdt ágyába s elaludt az Úrban. Meghalt, de a nemes és tiszta lelkeknek a halál sem gyötrelem, csak jobbra változás. Lelkészi karunk méltán gyászolja még Berki József znlátai lelkészben a derék egyenes embert, ki már az iskolában kezdte pengetni a Szent Dávid és a Petőfi lantját s népies, hazafias és vallásos énekeivel holtig vidította, lelkesítette önmagát és hallgatóit; és Schilling Károly, cservenkai németajkú egyházunk lelkészében a hazafias és vallásos érzelmű igehirdetőt, ki az egykori vadkerti német református pap kivétel nélkíii eszes és soktehetségű fiai közül egymaga választotta apja pályáját, a lelkipásztori hivatalt s abban — bár a