Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1892. október 1.

37 1892 október 1-én. — 2. 3. 4. Ha törvényhozásunk ez intését mindenütt szivünkre vennők s követnők, liamar tapasztalnék, hogy épen a szegényebb osztály, mely ma minden adóemelésnek ellenáll, sőt mai adója ellen is zúgolódik, megnyugodnék s csekély terhét könnyebbülten és szivesen viselné — és nem folyamodnék ahhoz a szomorú ultima ratiohoz, mely minden baj ellenében vallása elhagyásával fenyegetőzik. Ugyanaz a gondos s figyelmét mindenre kiterjesztő esperes, panaszkodik a vallásváltoztatás s hitünkből való kitérések gyakoriságáról, részint talán az említett okból is, de főleg az idegen csábítások s erkölcsi — sőt anyagi kényszerítések miatt is. Szomorú jelenség, melynek országszerte — az egész vonalon megindított s ismeretes hajsza következtében tanúi vagyunk. De egyfelől az igehirdetés erélyes buzgósága és bensősége, másfelől a juhainkra s gyönge bárányainkra fordítandó élesebb pásztori gond segélyével, talán át fogunk esni ezen az új krízisen is, mint átesett és diadalmasan esett át egyházunk a századok folyamában, melyek alatt hasonló támadásoktól igen ritkán volt ment, s melyeknek ellenálllani soha sem szabad megszünnünk. Több egyházmegyében, hol ez év folyamában is ismételt lelkészválasztási esetek fordúltak elő, tűntek föl a választó egyházak részéről, majd a nyilt ellenszegülés majd a passiv tartózkodás, majd a botrányos korteskedés egyaránt szomorító jelenségei. Úgy, hogy egyik érzékeny szívű, egyházai javát szivén hordó esperesünk, hozzám intézett egyik jelentésében arra a sóhajra fakadt: jobb volna, ha ma is, mint hajdan, az egyházi főhatóság nevezné ki a lelkészeket! — Mily visszaesés volna ez egyházi életünkben! mily tagadása az egyházunkat éltető szabadság — a szabad választásban is nyilatkozó — elvének! Igaz, hogy a szabad választás az utóbbi tíz évben sok bajt okozott. De e bajoknak — ki lehet mutatni — csak kisebb része származott a szabad választásból, több annak észszerűtlen korlátozásából. Most, hogy törvényhozásunk e korlátok közül az annyiszor botránykövül szolgált candidutiót eltörülni, ellenben a meghívás utján választást megengedni, és egyetlen korlátúi csak a szintén enyhébbé tett quali-