Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1892. október 1.

38 1892 október l en. — 8. ficatiot határozta fentartani: e bajok remélhetőleg meg fognak szűnni, minden esetre kevesbbedni. A legutóbbi bajok pedig épen abból származtak, vagy mutatkoztak az eddiginél nagyobb számban s mértékben, mert a hozandó s még szentesítendő törvény, köztudomásra jutván, már előre vetette árnyékát s némely egyház — törvénytelen ürügyek alatt halogatva és akadályozva a választást a mai törvény szerint, az új törvény érvényre emelkedését akarta, meg nem engedett eszközökkel, beváratni. De a törvény, mig új nem lép helyébe, érvényben áll s végrehajtandó, akár tetszik akár nem, egyiknek vagy másiknak. Hogy az a nagy erkölcsi ragály, melyről mint a dunántúli részeken uralkodóról, már több ízben panaszkodtam, a rendszeresen űzött magzatvesztés, még most sem szűnt meg s ha itt-ott javulni látszik is, több helyen egész erővel pusztít s egészben véve inkább terjedőben mint fogyatkozóban van, hogy az észből és szívből, a bibliából, a hazaszeretetből s az emberi természetből vett minden érveimet csúfolja, mint uralkodó betegségek az orvostudomány minden erőfeszítését: azt szégyennel és fájdalommal kell ismételnem. Mert legközelebbről a jelen évben a solti egyházmegyében végzett püspöki látogatásomon is meg kelle győződnöm, hogy e rettenetes pusztító ragálynak még a Duna hatalmas árja sem vethetett gátot, kétségtelenül bizonyos levén, hogy a szomszéd Tolnából liurczoltatott be és terjedt el a solti egyházmegyének dunaparti egyházaiba, különösen az úgynevezett Sárközségbe is. Ismét fegyverkeztem ellene s minden nyilaimat kilövöldöztem rá; de már reményvesztve aziránt, hogy hatni tudjak velők. Egyet azonban elértem már előbbi ostromaimmal; hogy a polgári hatóságok s az államkormány figyelmét is fölhívtam e vészre, mely ép úgy rongálja az állam erejét s a nemzet testét, mint az egyházét. Talán egyesített erőfeszítéseinket megáldja az Úr s diadalra segítendi, a jobb meggondolás s a felébredendő emberi jobb-érzés által. Más ragályunk is van terjedőben, s egyebek közt épen a solti egyházmegyében is, a baptista rajongás — mely az előbbi nazarenismus helyébe lépett, azt félretolva vagy magába ol-