Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1892. október 1.

34 1892 október l-m. — 8. egy és egymástól el sem választható. Álljuk meg a liarczot szilárdul mindig, de ne provokáljuk azt solia, söt legyünk abban is azzal a türelemmel, melyre Jézus adott példát s apostolai intenek. Bízzunk abban, hogy a világ kereke, haladás helyett visszafelé nem fordul; s külső veszélyek ellen, melyek ma tán nem fenyegetnek, de kizárva sincsenek a nemzetiségi háborgások között, melyeknek felhői gyülekezni látszanak a láthatáron: igyekezzünk arra a békességre és egyetértésre, mely minden jó hazafit egyesít — mellékes czéloknak, vagy sérelmek érzetének félretételével — a haza és a korona védelmében, a költő szerint: hogy a nemzet mint egy férfi álljon, győzni külveszélyen, belviszályon! Az egyházi (s abban egyházkerületünket is befoglaló) téren túlterjeszkedő országos nagy eseményt is meg kell említenem : 0 Felsége, dicsőségesen uralkodó királyunk megkoronáztatásának folyó évi június lió 8-án bekövetkezett negyedszázados évfordulóját s e nagy történelmi jelentőségű napnak országos megünnepeltetését, melynek természetes és fő-góczpontja ugyan az ország fővárosa volt, de melynek öröme és fénye az egész országra, városokra és falukra, palotákra és kunyhókra kiterjedt, melynek sugárai, természetesen templomainkra is ráestek. Annál fogva felhívandónak véltem egyházkerületünk összes egyházait s lelkipásztorait, hogy a koronázás — s azzal együtt alkotmányunk helyreállításának e nagy napját minden egyházközségben istentisztelettel ünnepeljék meg, a lelkipásztorokra bízván, hogy a helyi viszonyok szerint azt vasárnapi módon egyházi beszéddel, vagy csak alkalmi imádsággal végezzék. Sok lielytt, kivált a nagyobb egyházakban, így természetesen Budapesten is a teljes, több helytt az egyszerűbb istentisztelet megtartatott, az iskoláknak az nap szünet engedtetett s több helyen külön iskolai istentisztelet is tartatott. így ünnepelte egyházkerületünk a trón és a nemzet e közös ünnepét, azzal a szeretettel és hagyományos hűséggel, mely a király és haza között nem megoszlik, hanem a kettőt összeforrasztva egyesül.