Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1892. október 1.

35 1892 október 1-én. — 2. 3. 4. Áttérve ezek ntán egyházkerületünk saját belügyeire — örömmel jelenthetem, hogy a f. é. államköltségben egyetemes ref. egyházunknak végre, bár igen mérsékelten 8000 forinttal fölemelt államsegélye, a konventi elnökség által az eddigi arány szerint osztatván fel az egyházkerületek között, részünkre ebből 1475 frt államsegélytöblet jutott az eddigihez. Ez összeg mikép felhasználása iránt az államsegélyosztó bizottság lesz hivatva javaslatot tenni. Részemről — abban a reményben, hogy ez emelkedés jövőre még magasabb lesz, óhajtanám ezt, elíorgácsolás helyett, az államsegély rendeltetése körében állandó alkotásokra fordítani. Egyházmegyéink s egyházaink beléletében a lefolyt év is nagyobb rázkódtatások és rendetlenségek nélkül folyt le. Egyházi és iskolai életünk rendesen — tehát haladó irányban — foly; s bár az anyagi jóllét nem mindenütt van emelkedőben, a minek inkább a külviszonyokban mint népünk tespedésében keresendő s található fel a fő oka: a szellemi s valláserkölcsi haladásnak örvendetes jeleire sok helytt rámutathatunk. De sem ez átalános tapasztalatban elbizakodnunk, sem az ellenkező jelenségek előtt szemet húnynunk nem szabad; sőt egyenesen fel kell azokat keresnünk s ha megtaláltuk, rájok kell mutatnunk, hogy lappangóban ne maradjanak s orvoslás nélkül hagyva, mint a rosszindulatú fekélyek, veszélyesekké s a szervezetet rombolókká ne váljanak. íme, egyik — pedig az átalános elismerés szerint — egyik legjobban kormányzott s legszigorúbb rendben tartott egyházmegyénk esperese arról panaszkodik, — hogy «a közalap-, népiskoláink fentartása, rendes és segédtanítói új állomások szervezésének s új tantermek építésének elodázhatatlan szüksége — évenként több helyen nagyobb adókivetést igényelnek, melytől népünk idegenkedik. Ha a kivetés még is megtörténik, — mert meg kell történnie — azt egy rész szegénysége miatt nem bírja meg, más része a terhet emelni nem akarja — s ha kényszerítő eszközt alkalmazunk: vallása elhagyásával fenyegetőzik*. Az bizonyos, főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés — s vajha ez a meggyőződés átalánossá válnék! — hogy eddigi adórendszerünkkel, mely a legtöbb 3*