Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1892. október 1.

32 1892 október 1-én. — 1. a lehető legnagyobb higgadtsággal és kímélettel, s ha legutóbb, egy esetben, melyre még visszatérek, történt is kevésbbó mérsékelt kifakadás — ne mondjam támadás — a másik fél ellen, ezt is az azon táborból jövő folytonos támadások idézték elé, s habár kívánatos lett volna az adott viszonyok között annak elmaradása, a kifakadást érthetővé teszik. Aszóban lévő elkeresztelési kérdésnek, a jelentésem keretébe eső időszakban, két nevezetes mozzanata volt s játszatott le a nyilvánosság szine előtt: a képviselő- és főrendi házi budget-vita alkalmával — s a dunántúli egyházkerület azon legközelebbi közgyűlésének későbbi folyamán, a melynek első ténye Tisza Kálmán 25 éves főgondnoki jubileumának a megünneplése volt. A képviselőház több napra terjedő, s igen tanulságos vitában, túlnyomó többséggel helyeselte a kormánynak a törvény fentartása mellett elfoglalt álláspontját, s e magas szinvonalon álló vitában az érdekelt felekezetek nem váltak külön, minélfogva az nem is viselte magán a felekezeti harcz színét, hanem egyedül az állami érdeket tartotta szem előtt. Ellenben a főrendi házban, hol a többi keresztyén felekezetek püspökei között, a mi püspökeink s főgondnokaink is egyházi hivataluknál fogva birnak üléssel, éppen ennél fogva más szint öltött a vita. Itt, mi protestánsok, bár a törvény tekintélyét védelmező kormány cselekvénye s intentiói mellett, tehát az állam pártján foglaltunk állást, annál kevésbbé kerülhettük el a felekezeti harcz színezetét, mert abban egészen magunkra voltunk hagyatva. Mig ugyanis 1790/1-ben is, különösen pedig e század negyvenes éveiben, az országgyűlés mindkét házának számos katholikus tagja, a protestáns egyház jogai mellett szállott síkra, az állam s annak közbókéje, a vallásegyenlőség és viszonosság s a lelkiismereti szabadság érdekében: most arról a részről egy hang sem emelkedett mellettünk a katholikus többségből, melynek az ország köztiszteletben álló — s általunk is őszintén tisztelt herczegprimása állott az élén. De mi azért teljes erőnkkel igyekeztünk a vitát megállani és merem mondani azzal a mérséklettel és szerénységgel, mely minket egy sokkal erősebb többséggel szemben megilletett, s melyet ügyünk igazságáriak érzete