Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1892. október 1.

30 1892 október 1-én. — 1. alkotott törvénynek gyökeres revisióját tartalmazó egész törvényjavaslatnak, az iskolaügyi részen kivül, a tárgyalását; továbbá megválasztotta az ág. liitv. testvér zsinattal, a mindkét felekezettel közös ügyek- és érdekekben együtt tanácskozandó 25 tagú bizottságát, hasonlókép a Debreczenben felállítandó s középiskolai tanárképzővel egybekötendő bölcsészeti kar s Kolozsvártt — az ottani egyetemmel kapcsolatba hozandó theologiai fakultás tervezetére kiküldött 15 tagu bizottságot. Ezeknek munkálatai s jelentései, a f. é. november hóban megnyitandó harmadik ülésszaknak fogják tanácskozásai tárgyait képezni, a törvény iskolaügyi részével együtt s ezekkel a zsinat, remélhetőleg még ez év vége előtt befejezendi tárgyalásait s a kész munkálatot a legf. szentesítés alá terjesztendi. Nem kételkedem, hogy a főtiszt, közgyűlés minden tagja élénk és beható figyelemmel kísérte zsinatunk tárgyalásait; mert kit ne érdekelne közülünk, ha a zsinatnak tagja nem volna is, egyetemes egyházunk legfőbb törvényhozásának működése ? Azért a tárgyalások részleteiről szólani feleslegesnek tartom. Csak azt az egyetemes benyomást kívánom jelezni, melyet a zsinat tárgyalásai reám s kétségkívül mindazokra tettek, a kik azokban részt vettek, akár mint tagok, akár mint megfigyelők. E tárgyalásokat, minden részről az egyház java iránti buzgó lelkesedés, az egyéni legjobb meggyőződés, s az igazság szeretete és őszinte keresése hatotta át; és bár — a mi egy több mint száz tagból álló gyülekezetben természetes, sőt elkerülhetetlen — különböző nézetek voltak, s azok, különösen a fontos kérdésekben férfias nyíltsággal és erélylyel, sőt esetleg élesen is nyilvánultak, de a szenvedély egyik félt sem ragadta el s úgynevezett szervezett pártok nem voltak, mert a többség és kisebbség a különböző kérdéseknél különbözőleg alakult s a csoportulásokat nem jDártfegyelem, hanem közös meggyőződés tartotta össze. E minden részről nyilvánult higgadtságban és mérsékletben kétségkívül nagy része és érdeme van az egyhangú közbizalom által választott elnökségnek, mely tanácskozásainkat olybölcseséggel mint ügyszeretettel vezette, folyvást őrködve a kellő mederben tartotta, a hullámokat a