Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1895. szeptember 21.

1895 szeptember 21-én. — 13. 17 polgárokból állván, kétségkívül az államnak csak egyes részeit alkotják s a meddig hitelveik az állam által nem háborgattatnak., addig világi vonatkozású érdekeiket az állam magasabb és egyetemesebb érdekeinek alá kell rendelniök. Kettő pedig kétségtelen. Egyik az, hogy e törvények, egyházunk hitelveit nem sértik, sőt nem is érintik. Én ugyan úgy vagyok meggyőződve, hogy más egyházét sem — de ebben nem ismerhetem illetékesnek magamat s csak saját egyházunkról szólok. A másik az, hogy ezek a törvények, az állam legmagasabb érdekei szempontjából, nem csak kívánatosak, de az utóbbi évek izgalmai után múlhatatlanul szükségesek is — s már-már halaszthatatlanok. Ez a legfőbb állami érdek pedig, mely ezeket parancsolókká tette, az annyi felekezet s nyelv által elkülönzött politikai nemzet -egysége s a különböző elemek közti súrlódásoknak egy felsőbb — állami egység általi kiegyenlítése. A súrlódások, melyekről szólok — a felekezetek közt, először az 1868. Lm. t. cz. némely szakaszai következtében álltak elé, a reversalisok érvénytelensége és az úgy nevezett elkeresztelések egyre szaporodó esetei által; s mikor ezeket a gróf Csákv-féle úgynevezett elkeresztelési rendelet kivánta orvosolni, s lett volna hivatva a törvénynek érvényt szerezni, csak olajat öntött az előbb lappangó tűzre. A helyzet már-már tűrhetetlenné vált s az ellenszegülők által megzavart vallási és társadalmi békét csak egy gyökeres reformmal lehetett helyreállítani. A felekezetin kívül a nemzeti szempont pedig követelte, hogy minden állampolgár egyenlő legyen a törvény előtt s magyar állampolgárságát már születésekor s családalapításakor érezze abban, hogy állami nyilvántartás alá jő az anyakönywezetés által s az állam tudomást ve£z róla, családi státusáról és családi jogai egyenlőkké lesznek s hogy egyebet ne említsek, az annyi zavart okozott és képtelenségeket előidézett nyolczféle házassági jog egyben, az államiban egyesíttetett s mindenkire nézve egyenlővé vált. Azt ma már a reform ellenségei sem vonhatják kétségbe, hogy az államnak az egyházzal szemben, e törvényeket hozni joga volt s van; hogy az állam érdekében ezekre szükség volt: szintúgy bebizonyítottnak vélem; s hogy nekünk hitelvi sérelA Dunamell. ev. ref. e. ker. jegjzökönyre. -