Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1887-1891.

1891. szeptember 26.

866 1891 szeptember 20-án. — 8. A pesti egyházmegye még folyvást gyászolja érdemes gondnokát Váradi Károlyt, kiről mi már múlt évi közgyűlésünkön kegyelettel emlékeztünk, de kinek gondnoki széke még mindig üres. Gyászolja újabban egyik legrégibb tanácsbíráját, az egyeneslelkü Szilassy Jánost, a ritka míveltségü s puritánszellemü (vérségi) Fáy Bélát, s az élete delén kidőlt erélyes és tevékeny Matyók Benczét.— A világiak közül még Kazay Gyulát, a külső-somogyi egyházmegye derék tanácsbíráját — kit élete delén s munkássága közepett váratlanúl ragadott el a halál — kell e gyászlapra jegyeznem. Lelkészi, valamint tanítói karunk sokkal többel adózott e kérlelhetetlen fejedelemnek. Legtöbbnyire ugyan az öregek közül vette kepéjét, kik a bevégzett élet s teljesített kötelesség fárasztó napszáma után hivattak számadásra s takaríttattak az örökkévaló csűrökbe, de némelyeket életök delén, sőt a pálya kezdetén is vágott ki az élők sorából. — Amazok közt említem a nagy míveltségü Vámos Dániel mórágyi lelkészt, a tolnai egyházmegye érdemes nesztorát s kiérdemült esperest, ki mint Cato görögül, öreg korában tanult meg angolul, szelleme nem tudván pihenni, mikor már teste nyugalmat követelt is; Ilyés Dánielt, a pesti egyházmegye idösbjét, péczeli lelkészt — egykor a gr. Ráday család s Szemere Pál kedves papját, buzgó munkást a Szemere Pál hagyatékának, theologiai intézetünk érdekeinek megfelelő rendezésében, miről b. e. Török Pállal folytatott nagyterjedelmü levelezése tanúskodik, továbbá Szűcs József besenczei és Kovács István katádfai lelkészeket, kik — szomszédban egymás mellett, majdnem egymás kezét fogva közel egy időben léptek a sirba. Az öregkor küszöbén állt már Soltra Alajos, ráczkevei lelkész is, ki a testi betegeket orvosi tudománya kiterjedt gyakorlatával s a lelkieket vallásos vigaszaival s mély erkölcsi érzete, puritán szelleme s majdnem a ridegséggel határos komoly szigora által gyógyította; maga pedig, nem csekély keresete mellett, bár bőségben élhetett volna, askétai szigorban magától mindent megtagadva élt