Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1887-1891.

1886. október 13. - 1886. november 4. - 1887. június 4.

2o 1887. junius 4-én. — 6. vannak kölcsönkép elhelyezve, néhol még kellő biztosítás nélkül is s a kölcsönök részletes visszafizetéséről, törlesztés útján, nincs gondoskodva; az egyházmegye erre nézve szabályt alkotott. Ugyanabban az egyházmegyében egy egyház abbeli mulasztását —- hogy egyházi épületeit nem biztosította, azzal mentette, hogy az egyházi adóhátralékok, melyekből a biztosítás költsége fedeztetnék, nem hajtattak be. A mentség rosszabb a hibánál, s az egyházmegye szigorúan intézkedett mind a két irányban. Örömmel látom, mily nagy gondot fordítanak egyházmegyéink az elemi iskolák virágzóbbá tételére, a tanítás színvonalának emelésére; a körlelkészek s a tanügyi bizottságok mily buzgón igyekeznek kötelességeiket teljesíteni s mind a gyermekek iskolába járatása, mind a tanévnek a törvény szerinti legalább nyolcz, néhol kilencz, sőt tíz hónapra való kiterjesztése körül mily erélyt fejtenek ki. Magam is, eddig három egyházmegyében teljesített püspöki látogatásaimban különös gondot fordítottam mindenütt az iskolákra és e részben ép oly kevéssé kíméltem a fáradságot, mint általában az egyházi s különösen az erkölcsi élet fejlesztésében. És ha eddigi tapasztalásaimból szabad már némi Ítéletet vonnom el, ki merem mondani, hogy ha iskoláinkban még most is sok a hiány s azok nagy része a törvénynek s a kor követelményeinek nem felel meg: e részben legkevesebb hiba az egyházi és iskolai kormányzatot — mely kötelességét mindenütt teljesíti, intéssel, buzdítással, útmutatással, — valamivel több az egyes egyházakat, melyek az iskola fontosságát még nem látva át, iskolaügyök emeiésére anyagi áldozatokat hozni, vagy a szülőket kötelességeik teljesítésére inteni, s ha kell, kénvszerítni vonakodnak, — a legtöbb azonban magokat a tanítókat terheli. Távol legyen tőlem egv egész osztályt vádolni, vagy épen elítélni. Elismeréssel adózom egyes — és nem is épen ritka — kivételeknek; vannak jeles, képzett, buzgó, lelkes, fáradhatatlan tanítóink — s ezt, a hol módom volt reá, készséggel kijelentettem, nagv elismeréssel méltányoltam.