Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1885. június 6. 8.

16 mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólani — (1 Kór. XVI. 18); és pedig nem csak a szó közjelentésében, hogy a bibliai, az ó klassikai és a modern nyelveket birta és beszélte, hanem abban az értelemben is, hogy a különböző miveltségü és véralkatu emberek mindenikének a nyelvén tudott beszélni. Tudott az együgyüekén és a miveltekén, tudott a tudatlanokén és a tudósokén; értett a sziv, a kedély és az értelem nyelvén egyaránt; tudott rábeszélni, meghatni, felvilágosítani, elemezni, magyarázni és meggyőzni, mit a hol kellett, tudott beszélni a kicsinyek és a nagyok nyelvén — s mig azokat, hogy csak élete végéig évenként gyakorolt konfirmatiói oktatásairól szóljak, tejnek italával táplálta (1 Kor. III. 2.) — emezeket a maga czéljainak meg tudta nyerni, a vitatkozásban foglyul vitte értelmöket, lefegyverezte ellenkezésöket, megnyerte az áldozatoknak s ha gyöngeségeiket kellett megfogni azokból is erősséget tudott formálni a jónak munkálására, az Istenországának építésére. Ha nem volt nagy orator, a szó rendes értelmében — ámbár egyes esetekben az is tudott lenni — de ékesen szóló volt a vitatkozásokban, a meggyőzésben, az akaratnak tettre való hajlitásában. Az ékesen szólást nem tekintette czélnak, melyre törekedjék, hogy vele pompázhasson, hanem eszköznek, a melylyel nagy dolgokat lehet végrehajtani. Xagy tettei legtöbbjét ilyképen hajtotta ő végre szavak által, de az ő tettei nem állottak nagy szavakban. Nem a szó — hanem a tett embere volt Török Pál; az ő nagy alkotásai hirdetik ezt nekünk s az utánunk jövő nemzedékeknek. Mint a londoni Szent Pál templom épitő mesterének, a templom aljában levő sírkövére csak e szók vannak vésve: „Emlékét keresed? Tekints körül!" — úgy a Török Pál munkájának emlékeit keresve is, csak körül kell tekintenünk. Itt áll mindenek előtt ez a mi pesti reformált egyházunk, s mely benne második statorát, igazi megalkotóját s legnagyobb jóltevőjét tiszteli, s melynek elfogyhatatlan háláját