Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1885. június 6. 8.

17 az egyházkerület által rendelt e mai napi emlékünnepen, az egyháztanács megbízásából nekem, gyönge szavammal, különösen is kell tolmácsolnom. Mindjárt a reformationak hazánkban térfoglalása után, már 1563-ban alakult reform, egyház Pesten. De nem kaphatott életerőre, s bekövetkezvén az üldözések is, alig egy század múlva, 1667-ben ismét megszűnt és majdnem másfél századon át, Pest falai közt nem hangzott, nem hangozhatott, a Kálvin igéje s a helvét hitvallás. Csak a mult század legvégén. 1796-ban alakult ismét egy kis gyülekezet itt, s a hivek érezve a hely fontosságát, az akkor még ifjú és nagy reményű — ma már nagy emlékű első Báthori Gábort hivták meg lelkészül Dunapatajról. Nyolcz évig, utczáról utczára, bérházakban zsellérkedett a megújított evangeliom; s kimondhatatlan küzdelmek után csak 1805-ben tudott odajutni, hogy egy szerény kis imaházat nyerhessen, torony és harangok nélkül, itt a szénatéren magának. Es még ugyan azon Báthori Gábornak munkája által, a hivek áldozatkészségével, s egy dicső fejedelmi sarj, a hitbuzgó nádorné pártfogása mellett, már 1830-ban felszenteltetett s az Isten dicsőségének átadatott ez a templom, melyben ma is dicsérjük az Istent, a ki az ő hatalmas dolgait az ő választott szolgáiban megmutatta. Török Pál 1839-ben vette át e templom kulcsait, mint a pesti ref. gyülekezetnek a tiszántúli Kisújszállásról meghívott lelki pásztora. Az előbbi évi nagy árviz által romba döntött paplakot, a templom-építésből még 40.000 pengő forint törlesztetlen adósságot talált itt. S a hivek száma alig multa felül annyi százzal a két ezret, mint a mennyi ezerrel ma a húsz ezret felül múlja. A gyülekezet lélekszáma az ő 44. évi itteni működése alatt megtízszereződött — ezt nem akarom az ő érdemeül róni fel s az ő munkálkodása eredményein tüntetni elő, ámbár az ő vonzó erejének is volt benne némi része; de nagyban és egészben a főváros rohamos, és majdnem csodával határos emelkedésének volt az következménye. De már azt egészen az ő érdemének mondhatjuk, hogy e mindenfelől összetódult s a legkülönbözőbb elemekből 2