Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1885. június 6. 8.

23 mert. S ha ama kegyes római császár Titus elvesztettnek mondotta a napot, melyen valami jót nem tehetett: Török Pál talán soha sem vesztett el egyetlen napot is azáltal, hogy azon nem munkálkodott volna. Még a mikor rajta is megsúlyosodtak a kor és betegség terhei még Karlsbad fenyvesei közt s Gleichenberg üde legében, hova élete utolsó éveiben üdülést keresni ment, — ott is egyházkerülete kormányzási gondjai felett virasztott. Utolsó betegségével is a kötelesség útjára ment a kolozsvári konventre, s a halál nyilával szivében tért onnan vissza. Az efézusi vénektől búcsúzó Pállal ő is elmondhatta: Semmivel nem gondolok, az én életem sem drága nekem, csak elvégezhessem a szolgálatot, melyet vettem az Ur Jézustól. (Cselek. XX. 24.) Egyházi életünk valamennyi alkotása, szervezkedési s beléleti összes dolgai között, az utolsó harmincz év alatt nincs egy is, mely többé kevésbbé az ő nevéhez ne lenne kötve, melyben vagy mint munkás, vagy mint vezér, nevezetes részt nem vett volna. Az 1859-ki pátens korában első sorban állt a protestáns egyház vérrel szerzett jogaiért s önkormányzatáért küzdők közt. S mikor úgy látta, hogy egyenes harczban a csata nem nyerhető meg, személyes befolyását a döntő körökben használta föl — s a pátens visszavonásának nem csak előkészítője, hanem egyenes eszközlője lőn. Magyar reformált egyházunknak képviseleti alapon történt átalakulása, a hatvanas években, ép ugy az ő szellemére vall, mint azon egyházkerületi szabályzatok, melyek a képviseleti rendszer alapján egyházunkat ujjá szülték. Az egyetemes magyar ref. egyház egyesülésének eszméjét ő a konventben, mint legfőbb kormányzó testületben vélte megvalósíthatónak, s azért a törvényhozó zsinatot sürgetők ellenében, a melynek idejét még nem látta eljöttnek — ő csak az egyetemes konventet sürgette. A nézeteihez való SZÍVÓS ragaszkodás anynyira ment, hogy a zsinatba, melynek — mint legidősb püspök — elnöke volt leendő, be sem lépett. Ez elhatározását bírálni lehet, elitélni nem szabad, de mindenesetre sajnálni kell. Az ő távolléte csak hátrányos lehetett s