Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1885. június 6. 8.

20 annak elhidegülésével fizette meg" — nekem is azon mód kell itt vallomást tennem, s őszintén és álszemérem nélkül teszem azt, — mint ifjú pap, én is az ő ellenzői közé tartoztam. De Török Pál nem azaz ember volt, a kit ellenzés és akadályok, nehézségek és küzdelmek visszatarthattak volna az általa egyszer komoly megfontolással megállapított uton s visszariaszthattak volna attól, a mit ő egyszer igaznak és helyesnek ismert meg. Előtte az akadály csak ösztön volt a tettre; át ugorni ha lehet, megostromolni ha kell, megkerülni, ha nem lehet máskép, — ez volt az ő harczmodora, s az ő sikereinek titka. 1855-ben, abban a szomorú időben, a melyről szólottam, Töröknek sikerült kieszközölni a hatalomtól — a mit mindenkilehetetlennek s mégmegkisérleni is bolondságnak tartott, az engedélyt arra, hogy egy, az ország fővárosában felállítandó protestáns főiskolának bölcsészeti és hittudományi karát megnyithassa. De az Isten bolondsággá tette e világnak bölcseségét és az ö bolondsága bölcsebb az emberek bölcseségénél. (1 Kor. I. 20. 25.) A főiskola megnyílt, előbb az ágostai hitvallású testvérek hozzájárulásával, majd azok eltávozván — egyedül a maga erején. Négy év múlva megnyitotta a főiskola kiegészítéséül szolgáló főgymnasiumot. S mivel ez intézeteket a szabad ég alatt elhelyezni nem lehetett: épített. A paplakot két emeletre vette, hogy az elsőn a gymnasiumot helyezhesse el. Az egyházi telek nyúl-utczai szárnyát kiépítette, hogy a theologiának szállást készítsen ; s hogy az iskola és tanárai haladásának szellemi tápot is biztosítson, megszerezte a nagybecsű péczeli Ráday-könyvtárt, mely nélküle alig maradhatott volna együtt, alig a hazában. Honnan vette mind erre a pénzt, azt csak ő s az Isten tudja ! Megzörgette a pesti egyház pénztár-kulcsait, — meg a dunamelléki egyházkerületét — mely őt, addig is elismert vezérszellemét, épen akkor emelte püspöki székébe — meg még a maga szegényes pénzes fiókját, mely — közmondásos „feneketlen papzsák

u-mivoltát azzal igazolta, hogy, ha mi megtakarított garas volt benne, az mindig kihullott— a közügyek oltárára. De mind ez nem volt elég. Hogy is lett