Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1885. június 6. 8.

14. 31 Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés! Ámbár püspöki hivatalomat csak m. é. október hó 26-án kezdettem meg

1, évi jelentésemet nem szabad e nappal kezdenem, hanem a legutóbbi püspöki jelentéssel, vagy is a múlt évi juniusi közgyűlésivel kell összekötnöm a magamét, hogy így az egymást követő püspöki jelentésekben hézag ne legyen. A hála és a kegyelet az emberi szív és keresztyéni lélek legnemesb érzelmei ; engedje meg a főtiszteletű egyházker. közgyűlés, hogy jelentésemet, bár ez által mindjárt a bánat fátyola borúi rá, a kegyeletes megemlékezéssel kezdjem azokról, a kik iránt érdemeikért hálával tartozunk, de a kik közülünk a lefolyt évben elköltöztek. Legnagyobb veszteségünkről, gróf Lónyay Menyhért néhai főgondnokunk elhunytáról külön történvén az őt megillető kegyeletes megemlékezés, nevét csak a teljesség kedveért említem ma újra fel, de nem árt nekünk — fogjuk is még — sokszor emlegetni az ő nevét s magasztalni erényeit és jó szolgálatairól hálás kegyelettel emlékezni. Az ő elvesztéséhez hasonló veszteség érte egyetemes magyar reformált egyházunkat, s abban minket is — mert egy tagnak sajgó fájdalma az egész testen végig rezeg — az erdélyi egyházkerület nagyérdemű püspökének, főtiszteletű és méltóságos Nagy Péter úrnak m. é. szeptember hó 16-kán váratlanul bekövetkezett halálával. Ékesen szóló ajka, mely a szíveket meghatotta, az elméket meggyőzte s az akaratot jóra hajlította, valahányszor megszólalt — elnémúla örökre; nagy szelleme, széles látkörével s azzal a ritka bölcseséggel, mely az 1882. évi alkotmányozó zsinatot, egyházi elnöki minőségében oly tapintatosan és sikeresen vezérelte vala, elvétetett tőlünk: s az a nemes és meleg szív, mely mindnyájunké vala, az övéi után való sajgó fájdalomban hasadt meg. Emléke örökre áldott lesz a magyar református egyházban s nevének egy gyászkeretű lap van szentelve évkönyveinkben. Méltán valljuk az egész magyar ref. egyházra kitér-