Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1885. június 6. 8.

32 14. jedő gyásznak azt a vesztességet is, — a miről a mult évi püspöki jelentésben is volt ugyan rövid emlékezet, de a melyre szabad legyen még egyszer visszatérnem, azt t. i. mely Fördős Lajos halálával első sorban s legközelebbről minket ért és sújtott. A kecskeméti egyház tisztelt és szeretett lelkipásztorát, a kecskeméti egyházmegye bMcs és buzgó esperesét, kerületünk — ez utóbbi minőségén kívül — egyik legrégibb tanácsbiráját is gyászolja benne. En — ha szabad magamról is szólanom — e körben egyik legrégibb s leghűbb barátomat siratom benne, a kivel az elvek és törekvések rokonsága az első találkozástól kezdve összekapcsolt s a kinek szíve nemességében, jóságában s őszinteségében soha egy perczig sem csalódtam. Az ő nevéhez egy nagy elvi harcz emléke van kapcsolva egyházkerületünk történetében : a főiskolai harczé. Nagy volt ő e küzdelemben, az igazság és meggyőződés fegyverével harczolván, de nagyobb volt akkor, mikor a közjóért s a kerület békéje érdekében fegyverét letette, s ellenfele diadalának örvendeni tudott. Igaz keresztyén paphoz illő önlegyőzés, mely csak az általa adott magasztos példáért is megérdemli, hogy tisztelettel emlegettessék. Én könyezve mondok áldást emlékezetére s hiszem, hogy az egész egyházkerület együtt érez velem. A mi veszteségünk néhai Jordán István, egyházkerületi és pesti egyházmegyei tanácsbíró elhunyta is; de ő, a ki egész életét nekünk gyümölcsöztette, elköltözésével egyetemes ref. egyházunknak kivánt használni, közalapunkat tevén — saját szorgalma által szerzett tetemes vagyonának átalános örökösévé. Sok köny lesz, az idők végetlen folyamában letörülve az ő nemes hagyománya által; sok áldás fogja kisérni nevét s szép tette emlékezetét; mi — óhajtva vajha még soká ne kellett volna örökölnünk utána — csak fájdalmunknak adjunk kifejezést, hogy az ő jogi s közigazgatási ismereteit, bölcs tanácsait, mindenek felett pedig egyházias buzgóságát s tevékenységét nélkülöznünk kell tanácskozásainkban s hogy őt, a tiszteletre méltó jellemet elragadta sorainkból az isteni végzés!