Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1885. június 6. 8.

22 egyházkerület körül magának annyi érdemeket szerzett közvetlen elődöm maga után hagyott. De bátorít másfelől azon önérzet, hogy ha távol van is tőlem magamat ő vele akár tehetség, akár az ügyekben való jártasság szempontjából párhuzamba hozni akarni, a mi a komoly keresztyén vallásos érzületet, az egyházunkhoz való ragaszkodást, az egyházunk érdekeinek előmozdítására irányzott öntudatos és következetes törekvést és igyekezetet illeti, erre nézve elfogadom a versenyt bárkivel szemben. Bátorít továbbá ama remény, hogy azok, kik most bizalmukkal önként tiszteltek meg, a jövőben támogatásukkal kérésemre megajándékozandnak. Es itt első helyen fordulok az én mélyen tisztelt elnöktársamhoz; — hiszem és reményiem, hogy az ugyanazon egy czél felé törekvő munkálkodásunk közben közöttünk mind öregbedő kölcsönös bizalom még szorosabbra fogja vonni a baráti köteléket, mely minket úgyszólván már gyermekkorunktól fogva egymáshoz fűz, — és fordulok többi tiszttársaimhoz, majdnem mindannyian hivatalban veteránjához e kerületnek, — fordulok a nagytiszteletü egyházmegyéhez, a tisztelt tanári karhoz és a számos tekintélyes egyházak képviselőihez és vezérférfiaihoz. Legyenek meggyőződve, hogy őszinte véleményüket, tapasztalaton alapuló baráti jó tanácsaikat mindannyiszor nemcsak köszönettel meghallgatom, de sőt ezennel ünnepiesen kikérem, hogy így lehetőleg minden ügyben kellőleg tájékozván magam, hivatalos teendőimben a legjobb hitem és meggyőződésem szerint járhassak el, mert úgy tartom, hogy ha szép szerencse egy ily tekintélyes kerület bizalmát megnyerni, a legszebb feladat azt meg is tartani. Bizalmat hozok tehát, és bizalmat kérek, kedves barátaim, mert csak úgy lehet működésünk összevágó és sikeres. Úgy érzem pedig, hogy az eszközök egyházunk felvirágoztatására, hitfelekezetünk tekintélyének emelésére kezünk ügyébe esnek, ma inkább, mint valaha, csak is-