Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1885. június 6. 8.

4. 15 erélye, bölcsesége, gondossága, százezer forintot takarított meg és tőkésített az egyházkerület javára. A dunamelléki egyházkerület, a boldogultban bölcs vezérét, erélyes kormányzóját mind a mellett gyöngéd szívű atyját vesztette el: ez egyszerű szavakban van kifejezve a mi veszteségünk, mely nekünk jogczímet ad, hogy Nagyméltóságod bánatában osztozzunk! Engedje meg nekünk ez előjogot, Nagyméltóságú Grófné ! S engedje meg, hogy imáinkat a Nagyméltóságodéival egyesítsük s a kegyelem urától magunknak is, mint Nagyméltóságodnak vigaszt esdekeljünk. Mi nem vígasztalhatjuk Nagyméltóságodat, mert a veszteség nagyságát mi is lesujtólag érezzük; de tudjuk azt is, hogy a minden vigasztalások Istene, a kegyelem atyja, a kiben ő teljes életében bízott, a ki iránti bizodalma soha meg nem rendült: nem fogja vigasztalás nélkül hagyni Nagyméltóságodat sem, minket sem. Legyen nekünk e mi bizodalmunk szerint! Nagyméltóságodat pedig arra kérjük, fogadja tőlünk kegyesen ez őszinte kebelből eredő részvétnyilatkozatot s legyen meggyőződve arról, hogy méltó bánatában senki nem osztozik mélyebben s őszintébben, mint a dunamelléki egyházkerület. Fogadja Nagy méltóságod kiváló tiszteletünk őszinte nyilvánítását. Budapest 1884. deczember 10-én. A dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése nevében: Szász Károly püspök, Vizsolyi Gusztáv hely. főgondnok. Olvastatott végül a boldogult özvegyének ezen részvétiratra adott, s a valódi mély vallásos érzet által sugallt eme válasza: Főtiszteletü Elnökség! A dunamelléki ref. egyházkerület közgyűléséből hozzám intézett nagybecsű levelét volt szerencsém venni. Tudva, hogy mily közel állott felejthetetlen férjem a