Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1885. június 6. 8.

16 8. 9. 10. dunamelléki ref. egyházkerülethez; hogy mily buzgósággal és szeretettel ölelte ő magához annak érdekeit hosszú idő óta; hogy úgyszólván ez egyházkerület szolgálatában érte utói az ő munkás életét a halál; igazat kell adnom a Főtiszteletű Elnökségnek, hogy a dunamelléki ref. egyházkerület utánam és családom után valóban legtöbb joggal gyászolja kedves férjem kora elhunytát. Ezért hálás köszönettel vallom meg, hogy igen élénk visszhangot keltett bennem a Főtiszteletű Elnökségnek a közös veszteség érzetéből fakadó részétnyilatkozata. Ha van e földön vigasztalás részemre, ott keresem azt, hová a Főtiszteletű Elnökség mutat; honnan a lesújtó csapás bennünket ért: a minden vígasztalások Istenénél, a kegyelem Uránál, s az 0 rendelésén való megnyugvásban igyekszem megszomorodott szívemnek békéjét visszanyerni. Fogadja a Főtiszteletű Elnökség kiváló tiszteletem nyilvánítását, melylyel vagyok Szent-Lőrinczen, 1884. deczember 20. Özvegy gróf Lóngag Jlenghértné. Egyházkerületünk boldogult főgondnoka mélyebben bevéste ugyan emlékét áldásos hatású munkássága, s az általa létesített intézmények által minden magyar protestáns szívébe, hogy sem azt onnan az idő egy könnyen kitörölhetné; de mégis óhajtandó lévén, hogy az ő áldásos életének rajza minél szélesebb körben s a későbbi nemzedékek előtt is ismeretes legyen: elrendeltetik a püspök úr által ezúttal felolvasott s a bohlogultnak örök érdemeit oly igazán feltüntető emlékbeszédnek kinyomatása. S minthogy püspök úr jelentése szerint, a néhai Török Pál gyászemlékünnepélye alkalmával általa mondott beszéd kinyomatása iránt hozott egyházkerületi határozat is, főként bold. főgondnokunknak az azon határozat hozatala után csakhamar bekövetkezett elhunyta miatt eddigelé nem