Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1885. június 6. 8.

14 4. s mély megilletődéssel hallgatott emlékbeszédben egyházkerületünk felejthetetlen főgondnoka, néhai gróf Lányai/ Menyhért áldásos életének, az egyházi élet körében tanusított munkásságának, soha el nem évülő érdemeinek emlékét. Ezzel kapcsolatban felolvastatott egyházkerületünk mult évi deczemberi ülésének határozatából az egyházkerületi elnökség által az elhunyt főgondnok özvegyéhez, hátrahagyott családjához intézett következő'részvétirata : Nagyméltóságú grófné, kegyelmes asszonyunk! Az örökre gyászos emlékű november 3-ika, mely Nagyméltóságodat forrón szeretett férjétől, a magyar hazát és nemzetet egyik legkiválóbb fiától fosztotta meg, az egyetemes magyar reform, egyház, de különösen a dunamelléki reform, egyházkerület szívén is mély és sokáig sajgó sebet ejtett. Ezerek és milliók osztoznak Nagyméltóságod méltó bánatában, közintézetek, melyeknek a dicsőült s boldog emlékű gróf Lónyay Menyhért alkotója vagy vezetője vala, egyesek, a kiknek jóltevŐje, testületek a melyeknek tiszteletük tárgya vala: sietnek fájdalmoknak kifejezést adni Nagyméltóságod előtt. Közel és távolról, még messze a haza határain túl is — egy szó hangzik száz és száz alakban : a nagy közvesztés fájdalmának a szava. De Kegyelmes asszony, a dunamelléki ref. egyházkerület azon szomorúan büszke öntudatot táplálja szívében, hogy Nagyméltóságod után, ő a legnagyobb vesztes, őt érte a csapás legközelebb, őt sújtotta legmélyebben. A boldogult ezen egyházkerületnek tizenöt év óta főgondnoka, vezérszellemei leghatalmasbika, oszlopai legerőssebbike vala; anyagi és szellemi összes ügyei vezetésében ritka tapintatot, törhetetlen erélylyel párosított; s hogy annyi sok jótétemény közül, melyeket ez egyházkerület e tizenöt év alatt neki köszön, csak egyet, a legfőbbet említsük : neki köszöni azt, hogy az államsegélyből, ez idő alatt az ő