Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1881. május 14.

oO 11. javaslatoknak, melyek az oktatás ügyére nézve, két évtized óta, a napi liirlapokban, folyóiratokban, miniszteri törvényjavaslatokban tétettek. Molnár A. úr gondosan összeszedte s egybeállította azokat, de tekintet nélkül arra, mi és mennyi való azokból kánonkönyvbe ? tekintet nélkül arra, liogy a tanügy rendezése (coordinatio literariae institutionis) az állam jogaihoz tartozik. E két szempontból, vélem, a szabályzat módositandó lesz; mert nem találtathatik felelős miniszter, a ki a kir. Felségnek ajánlhassa e szabályzatnak, ugy a mint az most van, szentesitését s fenn ne tartsa az állam tulajdon s elidegenithetlen jogát az oktatásügy rendezésére nézve. S ezzel véget érne a zsinat, zsinati értekezésem szintén, ha nem kellene amazt egy utózsinatnak követnie. Az országgyűlés, látjuk, az elszaporázott munkálkodás miatt, kénytelen a hozott törvényeknek jelentékeny részét, a szerzett tapasztalatok után, két-liárom év multán, novellázni. Ez baj s némi pironság a polgári téren is, — azonban, minthogy az országgyűlés mondhatni permanens, legalább minden évben rendszeresen megujult: a törvény módositása nem nagy nehézséggel eszközölhető. Sokkal nagyobb a baj s megszégyenitőbb a szükség egyházi téren, hol a zsinati törvényeket szintén csak zsinat módosithatván, novellázás végett újfent szent zsinatot kell egybegyűjteni. Ezt talán már a pliilosynodisták is rnegsokalják. De jönni fog, mert jönnie kell, az utózsinat, melynek vezére igy szóland : Nem azért jöttem, liogy eltöröljem a törvényt, hanem hogy azt betöltsem. Legvégül sajnálatomat kell kifejeznem a fölött, hogy a zsinati költségek fedezése végett, egyházkerületünk tőkevagyonát kell megtámadnunk — eddigelé a zsinati előkészületekre másfél ezer forintot költöttünk — mondaná a német, saubere Wirthscliaft! — és sajnálatomat esperes urak irányában, kikre a gyászos tiszt nehezül, végrehajtás utján szedni be az Ínséges gyülekezetektől a zsinati költségeknek reájok esedékes részét. — Egyébiránt fogadom, hogy a zsinatról, a nem-érdeklettek untatására, az érdekletteknek netalán boszuságára is, többé nem szólok.