Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.
1881. május 14.
11. 31 Egyházkerületünk saját ügyeiről s állapotáról nem szükséges bővebben beszélnem, miután mindegyik e. megyénk kinyomatja gyűlési jkönyveit, melyek közkézen forognak. Fölemlitem, hogy egyházaink közöl Baja és D.-Földvár gyengélkednek, Etvek, H.-Györk, Szentendre hanyatlóra jutottak, melyeknek tehát tanácscsal és tettel segélyére kell sietnünk: ellenben zsenge egyházak vannak alakulóban T.-Szolnokon, Szabadkán,- Zomborban, Kalocsán, melyek nemcsak erkölcsi támogatásunkra, hanem anyagi gyámolitásunkra is érdemesek. Be kell mutatnom azon férfiakat is, kik a lelkészi karba s munkakörünkbe lettek igtatva. Közelebb fölavattattak lelkészekiil: Biczó Pál pátkai, Bonc-z Gyula sz.-benedeki, Bús Lajos vejti, Kiss Béla vaáli, Kiss József kákicsi, Lévav Lajos s.-keresztúri, Szabó Géza ócsai, Szendi Lajos aderjási, Józan Dániel keői elválasztott rendes lelkészek, — helyet változtattak : Bajó Károly Gordizsára, Kálmán Farkas Gyüdre, Berki József Zalátára, Tóth Pál Medinára vitetvén lelkészekül. A vértesaljai e. megye szerencsés volt méltós. Kenessey Kálmán urat nyerni meg gondnokául. Üdvözöljük őket és sikert kívánunk munkálkodásukra! Gyászban emlékezzünk meg lialottainkról is, kiket körünkből elhívott a halál angyala. Meghaltak Kemenczkv Gábor pákozdi, Gózon László keői, Godány István zalátai, Benkö Sándor kákicsi, Gaál István pécsváradi, Csilléry Imre v.-liartyáni volt lelkészek. Vegyék el ott fenn jutalmukat a hü pásztorok és szolgák! Nem körünkben lakott, de a mienk is vala, mert a nemzeté s egyetemes egyházunké volt s ennek egyik disze s dicsekedése, kinek neve s emlékének mi is önként áldozunk könveket, a derék Révész Imre, a tanulmanyozo fö, a tiszta, szilárd jellem, a szivélyes barát, az ernyedetlen munkás és iró, az igazság bajnoka és szószólója. Maradjon neve s emlékezete közöttünk áldásban! erényei s példája lelkesítsenek minket is utánzására ! — Bár egyh. körünkön kivül élt és munkált a férfiú, kinek mint közelebb elhunytnak nevét föleleveníteni szándékozom, megnevezem Benedek Lajos táborszernagyot, azért, hogy tudja meg a