Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1886. május 26. 28.

1886. május 26-án. — 11. 19 munkásság- mellett a pazarlással, fényűzéssel, ruhában és lakmározásban, az iszákosság és bujaság vétkeivel, a családélet két mételyével, a vadházasságokkal és a rendszeresen űzött magzatvesztéssel. Ezek ellen kelle csaknem mindenütt fegyverkeznem az Isten igéjével, melyet — erkölcsi érvekkel vegyesen — bőven is használtam s talán nem egészen hatástalanul. De találkoztam Baranyában szép erények örvendetes jelenségeivel is. Mert nem felemelő-e látni, hogy a maroknyi 2—3—400 lélekből s csupa volt jobbágy, fertály- és féltelkes gazdákból, sőt részben földetlen zsellérekből s napszámosokból álló gyülelekezetek minden, úgynevezett értelmiség és középosztály nélkül, fen tudják tartani őseik örökét, az egyházat, a megélhetésig tisztességesen díjazzák papjukat, tanítójukat, — s egyházi szükségeiket önként vállalt közmunkával fedezik. Nagy egyházaink tagjainak fogalmuk sincs arról, mi egyházi terhet visel a baranyai „polgár" — nyög alatta, de nem zúgolódik ; Isten dicsőségére fentartja egyházát s világért sem mondana le annak önálló anya-voltáról. Hátralékok vannak — a nép itt-ott mutatkozó szegényedése, s részint a lelkész vagy a presbyterium gyöngesége, néhol rosszul alkalmazott jószívűsége miatt is, — de a hol a rend és üdvös szigor gyakoroltatik, ott még hátralék sincs, vagy csak elenyésző kis mértékben. S nem egy helytt, ilyes kérdésemre, van-e hátralék a közalapból? van-e, a ki a vállalt közmunkából kivonná magát? — ez önérzetes és vigasztaló válaszszal találkoztam: „Közöttünk, püspök atyám — nincs olyan !" Nyilt ellenszegüléssel a közalap ellen csak két helyen találkoztam, felvilágosító, kérő, majd parancsoló szavamra mindkét helyen megadták magukat az ellenszegülők, sőt az izgatók is — se két jelenet volt az igének legszebb diadala, a mi részembe jutott. Volt más is elég s mert egyházi beszédeim a gyülekezetekben, intéseim a presbyteriumokhoz, útmutató oktatásaim az iskolákban (a melyekre néhány iskolát kivéve, bizony igen nagy szükség volt), sehol sem maradtak hatástalanok, néhol épen váratlan hatásúak s többé kevésbbé (remélem) gyümölcsözők is, 2* I