Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1886. május 26. 28.

20 1886. május 26-án. — 5. 6. a miért bizony nem magamban dicsekszem, hanem — az engem Pál apostolnál bizonyára sokkal inkább megillető alázatossággal — az Úrban dicsekszem. (2. Kor. X. 17.) 0 benne dicsekszem azért a szeretetért és bizodalomért is, a melylyel ottani lelkésztársaimnál találkoztam, a kik között nem egyet, nem is kettőt vagy hármat találtam olyant, a ki bár kis gyülekezetben szerény körben munkálkodik, legnagyobb, legfényesebb gyülekezeteink bármelyikének is méltó pásztora, s egyházunknak mindenütt méltó dicsekedése lehetne. Azok a tévelygések, vagy erkölcsi bűnök pedig melyeket említettem — fájdalom! — szintén nemcsak baranyai specialitások. Különösen a családélet általam nevezett (s annyiszor megsiratott) két főbűne, magyar népünknél igen sokhelytt, egyik: a vadházasságok eláradása, majdnem országszerte uralkodik. Mivel részben állami intézmények (jelesen a katona sor s a válóperek nehézsége) is szülik s terjesztik: illő volna, hogy az állam is tegyen valamit (törvényhozásilag is, közigazgatásilag is), meggátlásukra. De e részben még most egészen saját erkölcsi fegyvereinkre vagyunk utalva: az igehirdetésre s az egyházi fegyelemre. S itt szabad legyen dicsérőleg említenem egy eszközt, melyet a külső-somogyi egyházmegye jegyzőkönyvében, az esperesi jelentés 19. pontjában találok; a német-nagyszékeli presbyterium erélyes és czélravezető intézkedését. Az eláradt s egész divattá vált vadházasságok ellen, mint egyházközségi biróság lépett fel s oly sikerrel, hogy 48 ily pár vadházasságát szüntette meg, részint különvetéssel, részint törvényes házassággal. — A tolnai egyházmegye is intézkedett, hogy a cselédkönyvek ürügye alatt létrejött vadházasságok meggátlása, a közigazgatási hatóságnál siirgettessék. Felső-baranyai egyházlátogatásom sorrendjén kívül két kitérést is tettem. Egyet, az egyházmegye területén, az őszszel teendő látogatásra kitűzött egyházak egyikében, — az egyhm. consistorium tagjainak felkérésére — s egyet a tolnai egyházmegyében, de szintén Baranyavármegyében fekvő egyházban a lelkész sürgető felhívására soronkívüli