Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1886. május 26. 28.

1886. május 26-án. — 11. 17 tesek az egyházmegyei jegyzőkönyvek. Pontról-pontra átolvastam azokat. S meggyőződtem belőlük, hogy bár bajok vannak itt-ott, vagy mindenütt is (mert mi volna tökéletes ez árnyék-világban?), egyházmegyéink komolyan teljesítik föladatukat s az egyházak és iskolák ügyeiben, a szükséghez képest s a törvények irányadása mellett intézkednek mindenütt. Egyházainkban a gyülekezeti kormányzat, a presbyteriumok, mindenütt törvényesen rendezve, az anya- és jegyzőkönyvek, leltárak, — kevés kivétellel a számadások is — pontosan vezetve, s ez utóbbiak, a legtöbb egyházmegyében rendes számvevő, vagy állandó számszékek által megvizsgálva, végre az elemi iskolák körlelkészek, vagy egyházmegyei tanügyi bizottság által vannak ellenőrizve. Igy a jó rend fentartása iránti törvényes intézkedések mindenütt meg vannak téve — s ha itt-ott mégis van hiba, hátramaradás, vagy épen visszaesési tünetek is mutatkoznak, (jelesen az iskolaügyben) ennek oka nem az intézményekben, vagy a felügyelet és ellenőrzés hiányában, hanem egyéni gyarlóságokban keresendő. Ilyenek nélkül, mig emberek vagyunk, nem is leszünk soha, az intézmények feladata azonban, javítni az embereken is, kiköszörülni gyarlóságaikat s ösztönzéssel, vagy a hol kell, erősebb eszközökkel is hatni a haladás általánossá s gyorsabbá tételére. Es örömmel vallom, hogy egyházmegyéink s azok kormányzói úgy mint egyéb tisztviselői és bizottságai feladatuk érzetétől át vannak hatva s buzgón működnek, a czél fele futva. A külső élet s annak jelenségei — a jegyzőkönyvekbe, jelentésekbe vagy épen statisztikai adatokba foglalható tények azonban korántsem merítik ki az egyházi élet működési körét. Csak jelenségek, melyekből lehet következtetni az életre magára, de annak lényege s belső mivolta nem határoltatik általuk. Isten országa nem úgy jö el, hogy azt mondhatnók: itt van vagy ott van — hanem bennünk van. (Luk. XVII. 20, 21.) Ez az eszme vezetett engem a zs. törvényeink által parancsolt püspöki látogatásaimban is. Az egyházak és egy2