Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1875-1879.
1876. október 12.
28 1896. oetober 13 1. Dávid zsoltárainak szövege, mint tudva van, a Marót Kelemen, és Béza Tivadar franczia fordításai után, tehát másod kézbö'l, Sz. Molnár Albert által készült fordítás. Bár e fordításon, jelentéktelen igazitások utóbb is történtek, egészben véve az a XVI. század nyelvi, irodalmi s költészeti jellegét viseli magán, s igy természetes, hogy míg egyfelől ódon zamat s kifejezésbeli erőteljesség tekintetében páratlan s egészben véve ma alig volna megközelíthető, egyes részletekben már nem állhat meg. Használ szavakat, melyek ma nem, vagy nem azon értelemben használatosak. Verselése kezdetleges: sem a magyar verstan s jelesen az ütemezés mai (kivált Arany János ótai) fejlődésének, sem a rím mai elméletének és gyakorlásának nem felel meg. E tekintetben tehát múlhatatlanul revisió alá veendő; de e revisióban nem szabad nézetünk szerint azon álláspontra helyezkedni, mintha ma kellene a zsoltárokat akár az eredeti szövegből, akár egy másik (prózai vagy verses fordításból) egészen újra versbe szednünk. Először is nem szabad letörülnünk a fordításról a nyelv ódon zamatát, mely oly jól ruházza ez őskori énekeket, oly megszokott, s oly jól hat vallásos komolyságával. Másodszor nem szabad, még a kifejezésekből is, mellőznünk semmit, a mi a mai izlést, nyelv-érzéket vagy nyelv-szokást kirívólag nem bántja, habár a modern verselésnek nem felel is meg teljesen. És a ki zsoltáraink szövegét ily szempontból s csak némi műértelemmel nézi át, meg fog győződni, hogy aránylag csekély változtatásokkal, olykor egy szó fel-. cserélésével, egy rosz rím helyett egyjobbnak helyettesítésével, ellehet távoztatni a szövegből mindent a mi bánt, s egy félszázadra ismét édessé lehet tenni azt, a min ma, akár költészeti ízlésünk akár nyelvbeli szokásunk megütközik. Mi azért, bár valljuk a revisio szükségét, nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy azok, kik abban közreműködni hivatva lesznek, ne igyekezzenek se igen modernek, se minden áron ujitni, szebbitni akarók lenni, hanem tartsanak meg mindent, a mit izlésök, vallásos érziiletök s nyelvérzékök nem tart múlhatatlanúl megváltoztatandónak. Vannak mind azáltal egyes, alább megjelölendő zsoltárok, melyeknek nagyobb mérvű sőt teljes átdolgozása, vagy is ujabb fordítása, óhajtandó. Több szabadságot engednénk e részben is a dicséretek módosítóinak, átdolgozóinak, vagy ujak szerzőinek. Bár itt sem hangsúlyozhatjuk eléggé a templomi énekeinkben hagyományos (Dávidtólörökölt) egyszerűség, a költői és vallásos szárnyalás s megkapó fenség mellett is oly nemes egyszerűség, saz abban fekvő erő és szivrehatóság jellemét; de költőinknek s énekszerzőinknek e részben utasítást adni nem a mi teendőnk. Uj énekek szerzésénél, erről természetesen csak a dicséreteknél lehet szó, egy fontos, csaknem elvi jelentőségű kérdés állott előttünk: megtartandók-e, s a mennyiben megtarthatók nem volnának, ujakkal, hasonló tartalmúakkal pőtlandók-e, az úgynevezett katechismusi énekek,