Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1875-1879.

1876. október 12.

18*6. october 13. 25 ban az egyház egyetemében is erős gyökeret verjen, vagyis az ügy lassan és fokozatosan készíttessék elő s kellőleg érni hagyassék. Ennél fogva mi az énekes könyvi reform egész egymás utánját nem tudjuk máskép képzelni, mint úgy: hogy a régi énekes könyvből mind az, a mi a hivek lelkiszükségének ma is megfelel, meghagyatván, a többi rész pedig újjal cseréltetvén fel, az igy készítendő új énekes könyv ne rendeltessék egyszerre templomi s egyetemes használatra, a régi ne szorítassék ki általa azonnal, hanem egyelőre csak iskolai használatra adatván, várassék be az az idő, midőn egyes — s remélhetőleg mind több és több — gyülekezetek , melyekben a vének gyermekeiktől hallják s megkedvellik az új, vagy a régiekből módosított énekeket, önként és saját indításukból fogadják el az új énekes könyvet; s míg végre ama nemzedék, mely az iskolában megbarátkozott vele és megszokta annak édes tején táplálni vallásos érzelmeit, felnövekedvén, maga viszi át azt az iskolából az egyházba. Mert főtiszt, közgyűlés, nem tabula rasa áll előttünk; nem most alakul egyházunk ; nem az a feladat áll előttünk, énekeket s énekes könyvet teremteni elő az egyház, a gyülekezetek és a hívek lelkihasználatára, úgyszólván a semmiből. Nem csak magyar protestáns egyházunk mögött, hanem némely nagyszámú énekeink s különösen zsoltárszövegeink és dallamaink mögött is, három százados mult áll, sőt a legújabb (a kisebb rész) mögött is immár félszázados, s ez szerencsénk; mert valljuk meg, ha most kellene egészen ujat teremtenünk, nem volnánk képesek, sem dallamokat, annyit és olyant mint Goudimel, sem zsoltárszöveget, egészben véve oly erőteljest és zamatosat mint a jó Sz. Molnár Albert, előállítani a ma rendelkezésünkre álló erőkkel s költői és vallásos közszellemmel; és legfőlebb a dicséretekkel s halotti énekekkel versenyezhetnénk, melyek közt, kevesebb igazán kitiinő és felséges mellett csakugyan sok a középszerű, sőt van elég egészen selejtes is. Ez levén meggyőződésünk, első teendőül, mint a jegyzőkönyvi megbízatás is szólott, a létező anyag olyatén ki és szét-választását kellett tartanunk, mely mind a szövegből, mind a dallamok közül kijelölje azokat 1. melyek ugy a mint vannak, vagy igen csekély változtatással megtartandók; 2. azokat, melyek alapjokban megtartandók ugyan, de tetemesb átdolgozást sa maikor- és lelkiszükségek igényeihez képesti módosítást kívánnak, s végre 3. azokat, melyek a lelki és vallásos élet kára nélkül, sőt annak világos hasznára és emelésére, egészen elejtendők. Az ezen kiválasztásnál követett elveinkre nézve mindenek előtt ki kell jelentenünk, hogy épen nem igyekeztünk nagyon radikálisak, mohón ujitók lenni, sőt magunkat e részben határozottan conservativ irányuaknak valljuk.