Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1875-1879.

1876. október 12.

24 18)6. oetober 13. idő óta tüzetesen foglalkozik, — és a zenei részre nézve Bartalus István zenetanár és ének- s zeneszerző urat, a bizottság munkálkodásaiban való részvételre felkérjük, mit szivesek is voltak elfogadni s a legnagyobb készséggel teljesiteni. A bizottság magát igy kiegészítvén, mindenek előtt abban állapodott meg, hogy megbizatásának egész terjedelmét egyelőre nem veszi igénybe, s magába az énekeskönyvi munkálatba, vagyis'új énekszövegek vagy dallamok szerzésébe, vagy máshonnan idegenek átvételébe, sőt a meglevőknek kiigazításába s változtatásába is, nem megy bele, hanem első lépésül megelégszik azzal, ha az énekes-könyvek czélbavett reformjának alapelveit megvitatja, s a mi megállapodásra e részben juthat, azt, valamint a követendő eljárás tervezetét is, a főtiszteletű közgyűlés elébe terjeszti, nehogy — kiindulási pontjai s elvi megállapodásai netalán nem nyervén egyetemes helyeslést, — tévesztett vagy legalább is hasztalan munkát tegyen. Mostani jelentésünk tehát egyátalában nem szólhat végzett munkáról, csak elvekről és tervezésekről; de mégis abban a reményben ringatjuk magunkat, hogy nem csekély lépést tettünk volna előre, ha ezekre a főtiszt, közgyűlés helyeslését megnyernünk sikerülendett. I. Nem czélunk a templomi s halotti énekes könyv fontosságát az egyházi sőt az egyéni életben is, s különösen magyar reformált egyházunk e század elején elfogadott s azóta közhasználatban levő Énekes könyvének nagy jelentőségét fejtegetni; nem a ragaszkodásról szólani, melylyel ahhoz népünk szive, lelke csatolkodik; nem arról, hogy annak legnagyobb része vérünkbe ment át; arról sem, hogy egy, milliók szivében és szájában élő s mindennapi használatban, és pedig nemcsak templomi, hanem iskolai sőt házi használatban levő énekes könyvnek, valamely, arra bármennyire hivatott s képviseleti kormányzatunknál fogva kétségkívül jogosult, de még is szűkebb körű testület által liatározatilag leendő kivétele a köszhasználatból, s egészben vagy részben újjal való felcserélése mily nehézségekkel járhat, mily ellenszenveket sőt felháborodást is szülhet, s mily hátrányosan hathat a vallásos és egyházi életre is, melynek pedig épen emelése szándékoltatnék általa. Mind ennek bővebb fejtegetését mellőzzük, mert a főtiszt, közgyűlés, avagy csak mostani énekes könyvünk behozatalának történetéből is bölcsen tudja ezeket. De részünkről sietünk itt mindjárt eleve kijelenteni, hogy mi, az énekes könyvnek — s különösen templominak — reformját czélszerűen és áldásosán keresztül vihetőnek csak ugy tartjuk, ha annak elfogadása az egyház egyeteme által önkéntesen s nem csak közgyűlési határozatok által történik, a minek viszont feltétele, hogy a réginek újjal (bár csak részben is újjal) való felcserélése iránti szükségérzet átalános legyen s az új iránti bizodalom magá-