Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1870-1874.

1871. június 3.

1871. Junius 4. 7 Junius 4-én. 11. A vasárnapi istenitisztelet és a fentebb érintett lelkészavatás végeztével a közgyűlés ugyancsak a templomban összeülvén: megválasztott főgondnok Lónyay Menyhért ő nagyméltósága a hivatalos esküt letette, s világi elnöki székét e közérdekeltséggel hallgatott, s az egész közgyűlés örömnyilvánitásai mellett fogadott beszéd kiséretében elfoglalta: „Főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés! Nagyobb megtiszteltetésben protestáns nem részesülhet, mintha az egyházi szerkezetünk szerint legkitűnőbb világi állásra, a kerületi főgondnokságra liitfeleinek sza\ azata által választatik. Miután a dunamelléki egyházkerület ezen bizalomra méltatott, legőszintébb köszönetet mondok ezen megtiszteltetésért és készséggel fogadom el a főgondnoki állást, mert azt tartom, hogy vannak kötelességek, melyeket elutasítani nem lehet, nem szabad, s ezek közé sorolom, midőn hitfeleink szabad választás utján azon egyház teendőinek vitelét bizzák reánk, melynek hivei vagyunk; ez alkalommal azon Ígéretet teszem a íőtisztelendő egyházkerületi gyűlés előtt, miszerint igyekezni togok tehetségem szerint a tisztemben álló teendőknek legjobb tudomásom szerint megfelelni. Egyháztörténetünk tanúsága szerint, midőn nehéz idők következtek hitfelekezetünkre, a türelmetlenség, az elnyomatás, a hátratétel korszakában kész volt mindenki egyesült erővel egyházi jogainkat megvédeni, fokozódott a buzgóság és az áldozatkészség; mindenki igyekezett együtt tartva sikerrel közreműködni az egyházi ügyek előmozdításán, meghozni az arra szükséges áldozatokat; most már hála istennek ezen korszak, ugy reméljük, végkép be van fejezve, hitfelekezetünk jogai senki által többé kétségbe nem vonatnak, és hazánkban minden hitfelekezet a kölcsönös türelem és keresztyéni szeretet igényei szerint békésen él egymás mellett. De mert a felvilágosodás és a kölcsönös türelem korszakát éljük, nem szűnt meg a kötelezettség, hasonló buzgóságot is áldozatkészséget biztosítani. Ha virágzóvá akarjuk tenni egyházunkat, ha erkölcsi erejét nevelni kívánjuk, ne lankadjunk intézményeink tökéletesítésén működni, gyakoroljuk azon erkölcsi hatalmat, melyet a hit megerősítése, a valódi vallásosság terjesztése, a keresztyén erkölcsök megszilárdítása igényelnek; — s erre nézetem szerint kölcsönösen két hatalmas eszköz szolgál. Minden vallásnak az neveli erejét és szilárdítja meg, ha azok, kik az isten igéjének hirdetésére hivatottak, feladatuk fontosságától áthatva, a miveltség, tudomány és jó erkölcsök azon fokára tudnak emelkedni, melyet állásuk igényel, az egyház követel,