Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1870-1874.
1871. június 3.
8 1871. Június 5. s mely által egyedül képesek a gondjaikra bizott hívekre jó és üdvös hatást gyakorolni. Ha gyarapodni, erősödni kivánunk, első és fókötelességünk őrködni a felett, hogy papjaink kötelességüknek buzgón eleget tegyenek, s különösen fő gondunk legyen, hogy tudományosan képzett, mivelt, nemes indulatu, buzgó lelkészeket képezzünk, kik fel tudják fogni nemes hivatásokat, s a népnek valódi lelki atyái s szellemi vezetői legyenek, kik hivatalokat ne pusztán kenyérkereseti eszköznek tekintsék, de érezzék és buzgón teljesítsék magasztos feladatokat; ennél fogva — azt hiszem — kötelességünk kiváló gondot fordítani a leendő lelkészek kiképzésére, a theologiai collegium és seminárium jó karban tartására. A másik eszköz, mely nemcsak az egyházkerület s egyházmegyék, de minden egyházközség s azok elöljáróságának főfeladatai közé tartozik, és a vallásosság s erkölcsiség, de a vagyoni jólétnek is leghatalmasabb eszköze : a népnevelés. Azon hitfelekezet erősödik meg valójában s ha ]ad a korral szellemi és anyagi erőben, hol a népiskolák jó rendben vannak. Vallásfelekezetünk eddig is, tekintve a nép általános miveltségi fokát, melyet bizonyára magasnak mondani nem lehet, aránylag dicséretes eredményeket ért el; de ezen irányban megállnunk nem lehet, haladnunk kell előre; szükséges, hogy tanitó-képezdénk szakavatott és buzgó néptanitókat képezzen, az egyházi elöljárók s különösen lelkészeink a népiskolákat folytonosan figyelemmel kisérjék és vezessék, a hivek az erre szükséges áldozatokat meghozzák. De mert a protestantismuséltető szelleme a tudomány, gondunk legyen átalában tanintézeteinket, gymnasiumainkat, lyceumainkat és jogakademiánkat fenntartani és gyarapítani s azokat a kor igényei szerint átalakítani, hogy mindég a folyton haladó tudományossággal lépést tartsanak. Azt hiszem főtiszteletü egyházkerületi gyűlés, hogy ezek a legfontosabb teendőink; de minderre anyagi áldozat kell, mit csak a hitfelekezeti érdekeltség és nevekedő buzgóság teremthet és biztosithat. Azon egyházban, melynek minden híve egyenj ogu tagja az egyháznak, hol mindenki szabadon gyakorolja jogait, ott mindenki egyszersmind támasza is az egyházi szerkezetnek, mert minden jog kötelességgel jár. De mert minden áldozat csak akkor hozatik önként és szívesen, ha annak sikere van, ha az adományok jól és rendesen kezeltetnek, őrködni kell a legkisebb községtől az egyházkerületig az egyes egyházi és iskolai pénztárak rendes és pontos kezelése felett, s az egyházi vagyon folytonos gyarapítását kell eszközölnünk. Feladataim közé fogom sorozni az egyházkerületi pénztárak pontos és rendes kezelésére ügyelni. Mindaz mit mondék, eléggé ismeretes, általánosan elfogadott igazság; de mert vannak igazságok, melyeket nem lehet eléggé ismételni