Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1870-1874.

1874. május 30.

10 1874. májas 30. kénytelenek vagyunk elfogadni az egyes egyházmegyék által qualifikált segédlelkészeket is. — Egyházkerületünk, autonómiájánál fogva, elhatározta, hogy a lelkészhivatal jelöltjei theologiai tanpályájuk bevégzése után egy év múlva adhatnak segédlelkészi vizsgát, azért, hogy az iskolai tanulmányok felett elmélkedhessenek és iskolában szerzett ismereteiket tanulmányozás által bővíthessék; ellenben a tiszáninneni kerület, autonómiájánál fogva, elrendelte, hogy a theologiát végzett ifjak tanpályájok bevégezte után azonnal letehessék a s. lelkészi vizsgát. Ehez képest theol. collegiumunk növendékei a negyedik évre részben elmennek Patakra, hogy az iskolai év végén azonnal letehessék a kápláni vizsgát. Ily módon ezek pályatársaik fölött egy évi előnyt nyernek, kijátszván egyházkerületünk autonómiáját — Egyházkerületünk elhatározta, hogy kápláni vizsgára csak az bocsáttathatik, aki a főgymnásiumi osztályokon túl négy évig foglalkozott a filosofiai és theologiai tanulmányokkal. Történt, hogy körünkben egy lelkészjelölt, aki csak harmadfélévet végzett négy év helyett, nálunk kápláni vizsgára föl nem vétethetett. Ez elment Debreczenbe, ott letette a vizsgát, s nyert oklevelénél fogva kerületünk egyik nevezetes egyházának lett lelkészévé, — mert honorálnunk kellett a tiszántúli kerület által kiállított oklevelet. Valószínűleg a testvérkerületek minket épen igy terhelnek autonómiájuk megsértésének vádjával. Igy veri egyetemes egyházunkban egyik autonomia a másikat, és egyik kerület autonomiája igy nem engedi meg, hogy a testvérkerület a maga autonómiáját sértetlenül megőrizhesse! Annyira decentralisálva vagyunk és annyira autonomok, hogy az autonomia fentartása s megmentése a sok rendbeli autonomia miatt lehetlenné vált. És aggasztó jelenségül tünedez fel az autonomia megszerzésére irányzott törekvés, miszerint a kerület irányában az egyházmegyék, az egyházmegyék ellen az egyes gyülekezetek, az egyháztanács ellen mindenik egyháztag autonomiát követel saját maga számára. Ily differentiák megszüntetése és az egyes kerületek autonómiájának megmentése végett óhajtottuk mi a fentebb jellemzett conventet. Csudálatos dolog! A protestantismus leghatalmasabb ellene főhadiszállásáról egységes terv szerint, egy célra concentrice munkál, s tömör alakban indítja meg hadait elemink: mi töredékekre, szakaszoks apró csoportokra oszlunk, guerilla harcra készülünk. Node ez is taktika és stratégia! Ez idő szerint még több okunk van kívánni, hogy a mindnyájunkat érdeklő nagy fontosságú tárgyakat együttesen intézhessük el. Erre pedig nem kell más mint akarat; mert ha mi kánonszerű consistorialis rendszerünket zsinat nélkül képviseletivé változtathattuk: a fentebbi átalakítás megtételére is jogosítottaknak érezhetjük magunkat; annyival inkább, mert egy-egy superintendentia autonomiája, ez idő szerint határtalan; a zsinaté pedig az 179 % t- c. által körülirott és korlátozott.