Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1870-1874.

1874. május 30.

187-1. május 30. 7 vázátok megsemmisítetni rendeltettek; a nem szavazó egyházak pedig mulasztásaikért feleletre vonandók s esetleg büntetendők. 4. Olvastatott Tisza Kálmán ur levele, melyben tanácsbiróvá lett megválasztatásáért köszönetet mondván, kijelenti, hogy viszonyainak komoly megfontolása után, ha csak lehetségesnek mutatkozik, hogy tisztének megfelelhessen, a legnagyobb készséggel fogja felajánlani közreműködését; egyszersmind kéri magát mostani meg nem jelenhetéséért kimentetni. Tisza Kálmán ur nyilatkozata, s ez uttali meg nem jelenhetése tudomásul vétetik. 5. Ách Gedeon, Bekő Gábor, Dobos János, Gózon Lajos, Hamar András, Varga János és gr. Teleky Sándor urak püspök úrhoz tett jelentésük szerint betegeskedésük miatt a gyűlésen nem jelenhetnek meg. Tudomásul szolgál. Püspök ur a következőkben terjeszti elő évi jelentését: Főtiszteletü e.-keriileti közgyűlés! Egy év multán ismét egybeseregeltünk, szives öröm — s tisztelettel üdvözlöm ismét az együttes közgyűlést, s teljes bizalommal kérem részvétét egyházi s iskolai ügyeink feletti tanácskozásban, bölcs és célos intézkedéseit fenforgó ügyeinkben. Egy év óta sok változás történt mind hazai mind egyházi életünkben; s a fölmerült események váltig gyászosak. A gyászos eseményeket részint a gondviselés hozta a természet utján; részint magunk idéztük föl, — nem tekintvén az idők intő jeleire, az égető szükségekre és szembeötlő hiányokra, — rövidlátásunk, gondatlanságunk, sőt talán konokságunk által. Az Úr öldöklő angyala, kiváltképen a cholera által, nagy pusztítással ment keresztül egyházkerületünkön is. Igy Baranyában-, Szlavóniában pedig Kórógyon, Szentlászlón és Harasztin, csapásai alatt a iiép nyolczadrésze elhullott. F.-Baranyában a népesség számában nagy fogyatkozás észlelhető, minek egyik oka a mult évben uralgott jár^ vány. Pest vidékén, különösen Kosdon, Fóthon, Palotán, a kolera még eddig soha nem tapasztalt mérvben dühöngött; a solti egyházmegyében is, mindenütt hol fejét felütötte, a halottak számát a szülötteké fölött nagyban szaporította. Tanácsbiráink közül meghaltak Vajda Sámuel, h.-m.-vásárhelyi, Fodor Pál, n. harsányi volt lelkészek; ezeken kivül Kozma Lajos, feketehegyi, Hoffer Antal, gordizsai, Molnár János, tószegi, Molnár Pál, monori, Czike Dániel, óbudai, Tamássy István, szadai,Koroknay Sándor, makádi, Kalós Károly ádándi, Török József, czeczei, Horváth Pál, decsi lelkészek.