Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1870-1874.

1871. június 3.

54 1871. Janiiig 8. • nagyobb egyházakban pedig, hol a lelkészek pastorálékkal úgyis eléggé elfoglalva vannak s hol azoknak még maga az állam is az anyakönyvezésből folyó annyi terhes pótmunkával veszi igénybe idejét, és a hol a vallástanitásra az osztálvok és iskolák nagyobb számánál fogva, tetemesebb idő, hetenként 16—20 s több óra is forditandó, — külön katekheta lenne rendelendő, akár egyházi,akár világi alkalmas egyénekből, olyan díjfizetés mellett, meiyamunka terhével és fontosságával felérjen. Hogy ily helyeken a községi iskola a katekhetai állomás kat a hitfelekezet közreműködése mellett is, miként töltse be s képes lesz-e egyátalán betölteni? e kérdésre annak idejében aligha a törvényhozásnak nem kell különösebben intézkednie. 2. Mi taniitassék a vallásból? A népiskolai közoktatási törvény e tekintetben általánosságban s teljesen helyesen, csak annyit mond, hogy a valhísból mindenik osztályban, mint kötelezett tantárgy a hit és erkölcstan tanitassék. Mily beosztással, mily kiterjedésben, mily rendszer és tankönyvek szerint? ennek meghatározását az országos törvény a dolog természete szerint magára az egyházra bizza. Bizottság véleménye szuinta községi iskolákban a vallástanitásnak a hitfelekezeti iskolák vallástanitásával, beosztás, kiterjedés, rendszer és tankönyvekre nézve teljesen egybevágónak, öszhangzónak kell lennie; és igy nem tehetünk különbséget a vallástanitásnak sem tárgyára, sem jellemére nézve községi és hitfelekezeti iskola között. A vallás tananyagának sem beosztása, sem feldolgozása nem látszik az eddigi módszerint akár a nevelészeti, akár a módszertani elveknek teljes mértékben megfelelni. A használt kézi könyvek is az ujabb átdolgozás szükségét éreztetik. A vallástanitást s azzal együtt, a vallásos és erkölcsi nevelés fontosságát tekintve, nem lehet csupán az egyes tanitók vagy katekheták ió tetszésére bizni, hogy akár a hit, akár az erkölcstanból mi, mennyi és mi elvek szerint tanittassék az egyes osztályokban, — nem lehet csak a szerencsés véletlenre "bizni, hogy a vallástanitás hol és min kezdődjék és végződjék, annyival inkább, mert vallásos mély meggyőződésünk szerint, őriznünk kell ugy a vallástanitásnak általában, mint különösebben vallási kézikönyveinknek bibliaszerintiségét, és keresztyén erkölcstani méltóságát egyiránt, valamint hitfelekezeti jelegét is. Melyre nézve szükséges lenne, ha lehetőleg a többi testvéregyházkerületekkel is egyetértve elsőben is a vallás tananyaga, ugy nevelészeti, mint methodikai szempontból, osztályonként, a feldolgozás végett kijelöltetnék, — a feldolgozás módjára nézve, az osztályok szellemi fejlettségéhez képest, a vezérelvek meghatároztatnának, — és egy ily előlegesen megállapítandó vázlat és prospectus nyomán az egyes osztályok számára szolgálandó vallási (hit és erkölcstani, egyháztörténelmi stb.) kézi könyvek készitésével — miként ezt a közoktatási minisztérium is a népiskolai egyébb tantárgyakra nézve tette, — egyes alkalmas férfiak bízatnának meg.