Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1870-1874.

1871. június 3.

1871. Jttnius 8. 53 sz. a. a népiskolai vallástanítás kérdésében javaslatkészités végett kiküldött bizottság következő' vélemányezése: Miután a népiskolai közoktatási 38-ik törvényczikk a 10. 33. 52. 57. és 75-ik §-okban a kérdéses ügy körül a legszélesebb általánosságban rendelkezik : kiküldött bizottság javaslatát, a törvény szellemének figyelemben tartása mellett, legkönnyebben s leghatározottabban, ezen három kérdésre adandó felelettel véli kimeríthetni : 1. Ki tanitsa a vallást, 2., mi tanittassék a vallásból, és 3. ki díjazza a vallástanitást — a községi iskolákban. 1. Ki tanitsa a vallást? A hit- és erkölcstan, vagyis a vallás tanítása, nevelészeti szempontból is, az alsóbb, különösen az elemi iskolákban, kívánatos, hogy a tanító kezeiben legyen. E tantárgynak elvételével, a tanitó kezeiből a nevelés egyik leghatalmasabb és legszükségesebb tényezője vétetik ki. A külföldi legjelesebb nevelészek is azon meggyőződésre jutottak már, hogy a vallástanítás legilletékesebben az elemi iskolákban a tanitó által kezeltethetik; s most már még ott is, hol eddig másként volt, kezdik a vallástanitást a tanitó kezeibe visszaadni. A tanitó a vallástanítás elvételével, nem annyira kötelesség, vagy teher alól mentetik fel, hanem a legszebb jogtól fosztatik meg; — s egyházunk felette sikamlós térre lépne oly elv felállítása által, hogy a vallást egyedül a lelkész tanitsa, és igy hogy a vallástanítás mintegy monopoliumi tárgy legyen egyházunkban. Ennélfogva bizottság a vallástanitást a hitfelekezeti iskolákban a tanitó kezeiben továbbra is meghagyandónak véleményezi. Másként áll ez a községi iskoláknál, még azon esetben is, ha tanitóik vallásukra nézve hitfelekezetünkhez tartozók. A községi iskolákkal a legtöbben, elég helytelenül a vallástanítás fontossága s csaknem szükségessége felőli kételyt hozták összeköttetésbe s e nézet és irány épen a tanítói testület egy részében nyert erősebb kifejezést. Melyre nézve legalább addig, mig e nevelészeti szempontból is teljesen tévesztett nézet le nem éli magát : a községi iskolákban a vallástanitást általánosságban véve a tanitó kezeiben annál kevésbé lehet meghagyni, mivel maga a törvény is azt a többi tantárgyak tanításával mintegy maga elkülöníti s attól lehet tartani, hogy a községi tanitó minden tantárgyak között épen a vallástanitásra fektetne legkevesebb súlyt s az egyháznak a vallástanítás eredménytelensége esetében, a községi tanitó irányában elegendő correctivummal még csak élnie sem lehetne. Melyre nézve bizottság véleményezi, hogy a községi, akár elemi, akár felsőbb népiskolai, akár polgári iskoláknál, a vallástanítás egyenesen katekhetára bizassék. E katekhetai tisztet a kisebb népességű egyházakban, illő díjazás mellett, végezhetnék maguk a lelkészek, —