Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1860-1869.

1862. május 19. 20. 21. 22. 23.

8 1862. Május. 19.) Superintendens ur a tanitó és papoló káplánoknak az illető esperesek, lelkészek, és egyházak közbejöttével készült következő' elrendezését mutatja be. „Hivatal nélkül: Nagy Ferencz, Kecskeméten volt theolog. tanár. Tanárok, tanitókáplánok: Kovács János, seregélyesi volt lelkész, D.-Patajon; Gyarmathy Károly, kajdocsi volt lelkész, Dömsödön; Sz. Kovács János, Szabadszálláson; Földváry Antal, Kún-Szentmiklóson; Nyikos Péter, Fülöpszálláson; Balla István, D.-Vecsén; Konta Lajos, Czegléden; Nyirády Sámuel, Laczházán; Miskolczy Károly, tábori lelkész; Borostyán Sándor, N.-Kőrösön; Hoffer Endre, N.-Kőrösön; Csukás Benő, Gyönkön; Dús Sándor, N.-Kőrösön; Tóth Gábor, Sz.Szentmártonban; Osváth József, Gyönkön; Sedivi Frigyes, Solton; Turóczi Endre, O-Moroviczán; Bulcsu Károly, Kecskeméten; Ádám Gerzson, N.-Kőrösön; Kálmán Ferencz, Gyönkön; Szilágyi Benő, Pesten; Farkas Dezső, Pesten; Hagymásy Lajos, Pesten; Marikovszky Gábor, Kún-Szentmiklóson^ Szikszay Gusztáv, Kún-Szentmiklóson; Szilády János, Kún-Szentmiklóson; Szánthó Elek, Pesten; Varasdy Lajos, Pesten; Hoífer Károly, Pesten; Gönczy Benő, Pesten; Bodacz József, nevelő. Segédlelkészek: Pólya Pál, Abonyban; Baranyás Lajos, Laskón; Horváth József, Vaiszlóban; Rácz Mark, Piroson; Gózon Ede, Ujszivaczon; Zólyomi György, Szegszárdon; Bajó Sándor, Harasztiban; Kimiti János, Feketehegyen; Király Imre, Halason; Dőczy József, D.-Földváron; Pap Károly, Pesten; Sedivi János, Sz.-Endrén; Decsi Dénes, Úszódon; Czucz Lajos, Nagy Tótfaluban; Hamar Pál, Oldon; Vári Sándor, Kölesden; Borbély László, Kölkeden; Tóth Ambrus Mindszenten; Baksay László, K.-Csányban; Kontra Sándor, Mohácson; Parragh Berta, Turonyban; Törő Lajos, Gyűdön; Szilágyi József, Szerdahelyen; Kerek Sándor, K.-Harsányban; Varga János, Monoron; Beregszászi Gusztáv, N.-Harsányban; Kovács Dániel, Sz.-Szentmártonban; Keserű Lajos, D.-Vecsén; Szép Lajos, Kopácson; Szilády Áron, N.-Kőrösön; Szabó Lajos, Czegléden; Földváry László, Szabadszálláson; Császár Dániel, M.-Székelyben; Erdélyi József, Gödöllőn; Maller Mihály* Tasson; Ádám József, Szeremlén; Báthory Dániel, Pátyon; Dobos László, Kilitiben; Miskolczy Dénes, Szentmárton-Kátán; Dömök Péter, Kecskeméten; Kemenczky Károly, Csákváron; Mészáros Soma, Kecskeméten; Kúthy István, T.-Vezsenyben; Tiefenthaler Fülöp, O-Moroviczán; Dányi Gábor, Daróczon; Mészöly Pál, Tabajdon ; Szánthó Ödön, Bugyiban; Sándor Mihály Dr., Szabolcson; Keck Endre, Gyönkön; Szabó József, Garéban; Tóth Pál, Szánkon; Szivos Mihály, Ó-Kécskén." Helybenhagyatván, megerősittetik. 20.) Az egyházkerületi világi aljegyzőségre bejött szavazatok felbontására a 8-dik szám alatt kinevezett küldöttség jelenti: miképpen 228 szavazó egyházból gróf Vay László 105. Arany János 63. Kenessey Kálmán 10. Tanárky Gedeon 5. Boros Mihály 5. Fáy Béla 4. Gondol Dániel 4. Galgóczy Károly 4 szavazatot nyertek, sokan 3. 2. 1. szavazatba részittetvén, 15 egyház pedig u. m. Medina, Földvár, Kölked, Ó-Szivacz, Újvidék, Besencz, Bogdása, Czún, Kákits, Adánd, Gyönk, Magyar-Székely, Makád, Aba és S.-Keresztur nem szavazott. E jelentés szerint általános többsége senkinek se lévén, a legtöbb szavazattal biró gróf Vay László, és Arany János urak ujabb szavazásra kijelöltetnek, a szavazatok esperes urakhoz beküldendők, s általuk a legközelebbi közgyűlésre behozandók. A 15 nem szavazott egyházra nézve az 1858-ki közgyűlés 10-dik szám alatti végzésére hivatkozólag illető esperes urak megbizattak, hogy ezeket ebbeli mulasztásuk okadatolására felszóllitsák, s mentségüket további intézkedés végett a jövő közgyűlésre bemutassák. 21.) A fennebbi 20-dik pont alatt számba vett szavazati ivek megsemmisítése megrendeltetett. 22.) A jövő egyházkerületi közgyűlés határnapja folyó évi October 15-re tűzetik ki minden további meghívás bevárása nélkül, s annak végeztével egyházkerületi törvényszék fog tartatni. Május 21-én. 23.) Az 1861-ik évi 2-ik jegyzŐköny 47-ik pontja nyomán a Solti egyházmegyének a tisztújítás tárgyában tett ismeretes indítványa vétetvén tanácskozás alá, miután az egyes egyházmegyéknek e kérdésre vonatkozólag hozott határozataik felolvastattak, s a jelen volt tagok által is e tárgy minden oldalról alaposan s kimeritőleg megvitattatott: Végzéssé lőn, hogy miután a tisztújítás kérdése elvileg már korábban is, miként ezt az 1843., 1844. és 1845-dik egyházkerületi jegyzőkönyvek mutatják, egyházkerületünkben pártoltatásra talált; és miután most is ugy az egyházmegyék, mint a gyűlési tagok általános többséggel a tisztújítás elvét elfogadták, sőt némelyek annak alkalmazásba vételét is megkisérthetőnek találták, — minden egyes egyházmegye helyhatósági öntörvényhozóságánál fogva a tisztújítást saját egyházmegyei hivatalnokaira nézve a szerint a mint annak szükségét vagy hasznát magára nézve el vagy nem ismeri, szabadon életbe léptetheti vagy mellőzheti, önkényt értetvén s határozatilag is megállapít-