Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1860-1869.

1869. május 22.

2 1860. MAias 22 Mely alkalommal Május 22-ikén. 1) Püspök úrnak a Szentlélek segedelméért intézett buzgó imája után főgondnok úr, üdvözlő és a közgyűlés általános óhajtása szerint egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vitetni rendelt e következő beszédével a közgyűlést megnyitott n a k nyilvánította : „Főtisztelet ű e gy h. k erü 1 e ti közgyűlés! Néhány nap múlva egy éve, hogy a duna melléki egyh. ker. egybejőve, szent vallásunk érdekében megtartotta közgyűlését, s ez évben megtartandót e mai napra tűzte ki. Fogadják ma, mint a gyűlés első napján, főtiszt, superintendens ur elnök társam s az én tiszteletteljes üdvözletünket mindnyájan, kik itt megjelenni szíveskedtek. Még uem régen a jelen évtized elején, hazánk elnyomatásának utolsó éveiben, az egyház kerületek közgyűlése volt az egyetlen hely, hol a szabad szó és vélemény az egyh. üg3

7eket illetőleg nyilvánulást nyerhetett, — e volt a hely, hol nagyobb számmal gyülekeztünk össze, hogy midőn egyházi dolgainkról tanácskozunk , — honfiúi bánatunk és keserveink elsorolásának szabad tért engedhettünk. Egviiázi gyűléseink voltak az egyedüli oázisok, melyeken az elnyomatás sivatagában a hazafi szeme megpihenhetett, melyek minden magyar kebelét bár mely vallásfelekezetü volt légyen is a felüdülés reményével biztathaták. Most azonban hála a Gondviselésnek és koronás királjuuk Ő Felsége igazság szeretetének, kedvezőbb viszonyok közt élűnk. A miért a magyar protestantismus három száz évig küzdött, a miért atyáink halálharczot vivtak, a miért annyi jelesünk veszett el, — hazánk alkotmánya nagy részben vissza állítva, a vallásszabadság, a felekezetek jogegyenlősége törvény által kimondva van. Hazánkat magyar s magyar érzelmű független ministerium kormányozza, mely valamint a politikai dolgokban, ugy az interconfessionalis kérdésekben is, felelős az országnak. E felelősség kell, hogy biztosítson minket arról, hogy többé uemkövettethetnek el egyházunk ellen oly hallatlan zaklatások, elnyomatások, törvénysértések, a milyeket hazánk három százados történelmének minden lapján borult kebellel olvashatunk. Egyes félreértések a felelős kormány és Egyházunk között, — kisebb, könnyen megszüntethető sérelmek egyházunk ellen még jöhetnek elő, de a magyar protestáns egyház 3 százados martyrsága a legújabb vallási törvények szentesítésével örökre megszűnt. E törvények által visszanyertük ősi örökünket, — most már csak legnagyobb részben tőlünk függ, hogy jövőnk mindenkorra biztosítva legyen. A magyar protestáns egyház helyhezete annyira össze van forrva a nemzet ügyével, hogy mindkettőn kezdettől fogva ugyanazon jelenségek, symptomák valának észre vehetők. Midőn hazánk védelmi harczot vivott, alkotmánya fentartásaért, akkor prot, egyházunknak is harczolnia kellett legszentebb jogáért, — a lelkiismeret szabadságáért, — s midőn sok jeleseink halált, fogságot szenvedtek, egyházunk is keservesen szenvedett, s többen, nem említve a régibb időből a kebelt rázó Eperjesi mészárszéket, a gálya rabsá gokat, ujabban börtönbe, vagy legalább törvénytelen törvényszék elébe hurczoltattak. De épen a hazai és protestáns ügynek ezen egysége, ugyanazonossága mutatja ki neküuk leghelyesebben az utat, melyen egyh. ügyeinkben haladnunk kell. Most midőn sok jelenség arra mutat, hogy a törvényhozás a százados sérelmektől megszabadúlva, a reform terére lép, hogy annyi évek mulasztását helyre hozza, nekünk is a reform utján, de autonomiánk megőrzésével, —- kell haladnunk. A protestantismus a haladás elve, s ha egy helyben veszteg marad, ha előre nem megy, veszélyeztetve van az. Mi ölbe tett kezekkel nem nézhetünk a jövőbe. A vallásügyi törvény a felekezetek egyenjogúságát és viszonosságát mondá ki, — intézzük tehát ügyeinket úgy, hogy részünkről e viszonyosság soha sértve ne legyen. Mindnyájunk érdeke, hogy e haza polgárai békés egyetértésben éljenek egymással, — de béke és egyetértés csak ott honolhat, a hol senki joga nem szenved csorbulást. Az iskola ügyet illetőleg egyrészről a már szentesített népiskolai törvények életbeléptetésében kell közreműködnünk, s hol nemzetiségünk és hitfelekezetünk hátránya nélkül lehetséges, a községi iskoláknak kell tért engednünk; — mert a községi iskolák, a hol különbféle nemzetiségű és felekezetű gyermekek együtt neveltetnek, legbiztosabb eszközül szolgálnak arra, hogy nemzetiségünk erősödjék, hogy azon felekezeti gyűlölség, mely annyi század óta dúlja hazánkat, örökre megszűnjék; más részt azonban a még csak ezután hozandó felsőbb iskolai törvényekről kell előlegesen tanácskoznunk, hogy autonomiánk fentartása mellett a mennyire tőlünk függ irányt mutathassunk a reformoknak, melyeket majd a törvényhozás fog életbe léptetni. Ezek legfőbb teendőink! Ezekre hivom fel atyafiságos tisztelettel a főtisz. közgyűlés becses figyelmét, — magamnak s elnök társamnak szives jóindulatukat a gyűlés folyamára tisztelettel kikérvén. Ezzel az egyh. k. közgyűlést megnyitom." [ \