Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1860-1869.

1869. május 22.

1869 Május 22. 3 2) Az egyházmegyék és fensőbb iskolák képviselői az elnökség által előterjesztett megbizó leveleik alapján a fentebbi sorozat szerint igazoltattak. 3) Gróf Teleky Sándor, gróf Ráday László segéd gondnok, gróf Ráday Pál, Bozó Pál és Acs Gedeon tanácsbiró urak uehány napi elmaradásukat, illetőleg meg nem jelenhetésüket beküldött tudósításaikban igazolták. 4) Előterjesztetett püspök úrnak következő időszaki jelentése : .,lgen tisztelt közgyűlés! A haladó korral, mint a természet országában a testi lények, lassúdan bár de visszatartózhatlanul fejlenek a szellemi világban is az eszmék, s ezek mindegyik ujabb stádiumon ujabb s másmás alakot vévén föl egyszersmind átalakitják a világnézetet, megmásítják a fennállott intézményeket, uj irányra s uj pályákra terelik a haladó emberiséget. E hatalom alól a nemzetek sem vonhatják ki magukat, nem egyes országok lakói, mert az emberiség ügye közösügy. Mint a vizbe dobott kő megtöri a viz tükrét s az előidézett mozgalom folyvást szélesb és tágasabb gyűrűkben terjed a viz szélső liatáraig: ugy a megtermett, mintegy az égből aláhullott eszmék hatalma megingatja, mozgásba hozza a nemzettömegeket, melyek tagjai szoros érülközésben állanak egymás mellett. Nem hivatásom ez igazság valódiságát érvelnem s példákkal bizonyítgatnom az emberiség történelmi terén, a társadalom láthatárán, a polgári élet mezején, a családi életkör tűzhelyén. Legelső, legszorosb tisztem szerint, én a vallási, egyházi s iskolai ügyekre vetem csak tekintetemet, —a mint az ezek felőli nézetek s e téreken az irányzatok honunkban is közelebb megváltoztak. Ott állnak a Corpus Jurisban a törvények: Lutherani cumburantur, Sacramentarii regno expellau tur, melyeket az úgynevezett egyedül iidvezitő hit őrei hatalmas befolyásuk által alkottak: ma vallásszabadságot igénylünk nemcsak a bevett felekezetek, hanem az alakuló és alakulandó hitfelekezetek részére is. József császár parancsának, mely a türelmet proclamálta s ép azért az uralkodó egyház előtt türhetlen vala, ma nincs értelme, nincs jelentéke; ma teljes vallásszabadságot, a hitfelekezetek részére önállóságot, függetlenség és sérthetlenséget sürgetünk és követelünk. Ez ideig a római kath. egyház honunkban előjogos úrnőként állott a többi egyházak fölött: most a jogegyenlőség és visszonosság életbe léptetése kezdeményeztetik. A közelebb lefolyt országgyűlés a haza polgáraiul avatta föl a zsidókat, kik főképen vallásuk miá voltak eddigelé a polgári jogélvezettől elzárva. Az állam mindinkább tartózkodik vallási és egyházi ügykérdésekbe avatkozástól; maga a római kath. egyház is menekülni akar kegyurának, az államnak, pártfogásától s járatlan útra tért, autonomiára törekedvén. A változott irányelvek s nézetek hordereje kétségkívül ki és behatand egy házunkra is. Készen lehetünk reá, hogy a kik egyházunknak nem teljes lélekből valának tagjai, hanem ahelvét hitvallású, mint országosan bevett, egyházban ideiglenesen csak menedéket kerestek és találtak, ebből ki fognak válni, s rokon hitelvü társaikkal egyesülten külön egyházakat alakitandnak. Az unitaria vallás, Erdélylyel lett egyesülésünknél fogva, már 1848-ban törvényesen bevettneknyilvánittatott. A közelebb mult években mindnyájan hallottunk hireket a szombatosok és nazarénusok felől; most pedig meg kell emiitnem, hogy jelentkeznek a baptisták s methodisták, sőt a spiritismus vallói is mutatkoznak. E jelenetek oka kétségkívül a szabadság terjedező szelleme, s a bizalom és remény, hogy az állam s nemzeti gyűlés nem fognak a hit országában rendelkezni s az egyénnek s hitrokon egyesületeknek istenliezi viszonyát nem fogják bolygatni. Egyházunk ügyvezetőit azonban a jelenetek kell hogy hathatósan ösztönözzék elmélkedésre hitvallásunk elvei s egyházunk intézményei fölött! nem leend e szükséges azokat tisztáz ni? ezeket módositani? E jelenetek s események intenek és serkentenek gondolkozni mindezek fölött s iutézkedni mindezekre nézve a tudomány terén, a sajtó segélyével, papi értekezleteken, egyházmegyei s kerületi gyűléseken, s talán zsinatilag is. Ha az állam tartózkodik s mindinkább óvakodni fog hitkérdésekbe bocsátkozni; ha ugyanaz kétkedni fog járszalagon vezetni az egyházakat s hajlandó leend ezeknek több több önállóságot s függetlenséget engedni; ebből önként következik, hogy az állam végre megszűn az egyházak szükségeinek fedezéséről is gondoskodni; hanem a hitfelekezeteket önmagukra hagyandja, hogy lelki szükségeik kielégítése végett az anyagi eszközökről ők maguk gondoskodjanak. Az 1848-i XX. t. cz. 3-ik §-ának — miszerint minden bevett vallásfelekezet egyházi s iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedezendők — foganatosithatására, ugy hiszem, közülünk csak az tarthatott számot, a ki soha nem számította, mennyit tesznek a vallásfelekezetek egyházi s iskolai szükségei? hová emelkedhetnek az állam jövedelmei s kiadásai? Az egész föld kerekségén nincs ország, mely valósithassa a XX-ik t. cz. 3, t. ha más feladata is van azonkívül, hogy a vallásfelekezetekegyházi és iskolai összes szükségeit kielégítse. Az 1859. évi pátens mellett 96000 frt engedményeztetett 0 Felsége kegyéből a két ev. felekezet egyházi s iskolai czéljainak gyámolitására; a közelebb lefolyt országgyűlés pedig 65,000 ftotrendelt a magyarhoni összes reform, egyház vallási szükségeire, mely összegből a vallásügyi miniszter ur 12000 ftot utalványoz superintendentiánk részére, autonom kezelés s kiosztás alá. Látni való, i*