Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1860-1869.

1866. május 26. 28. 29. 30. 31. június 1. 2. 3.

2'6 1865. Junius. Czélra begyülendő kegyes adományoknak ezentúl nem Czelder Márton, hanem a missioi bizottság pénztárnoka kezeibe leendő szolgáltatására. — Egyházkerületünk a méltóságos főegyház-tanácsnak Czelder Márton ügyében s a missio érdekében tett intézkedését s arról közlött tudósítását atyafiságos tisztelettel tudomásul vette ; a missio ügy iránti részvétet továbbra is ápolni s éleszteni kivánja s az e czélra egyházkerületileg begyülendő kegyes adományokat az ügy jelenlegi állásáhozképest a missiobizottság pénztárnokához fogja utasítani, — mely végzésnek a méltóságos főegyháztanácscsal leendő közlése iránt az elnökség megbizatik. 68.) Olvastatott Czelder Márton ur benyujtványa, melyben az egyházkerületet a missioi ügy tárgyalására s különösebben arra kéri fel, eszközölné ki, hogy a missio-ügy vezetésére egy valamennyi egyházkerületet képviselő közös bizottság választatnék, ajánlván, hogy szerzett tapasztalataival a missio-ügyet továbbra is kész támogatni. — Ezzel kapcsolatban olvastatott a főtiszt, tiszáninneni egyházkerületnek e tárgyra vonatkozó végzése, mely a nélkül , hogy a méltóságos erdélyi főegyháztanács birói eljárását kifogás alá venni, avagy birálni kivánná, elvi szempontból Czelder Márton urat védelme alá veszi, s ügyében a főgondnok ő nagyméltóságát, a méltóságos erdélyi főegyháztanács elnökével leendő érintkezésbe bocsátkozásra kéri fel. A fentebbi 67-ik sz. alatti végzés folytán Czelder Márton úr missioi kérelme egyházkerületünk által mindaddig figyelembe nem vétethetik s még kevésbé teljesittethetik, mig ügyét a méltóságos erdélyi főegyháztanács előtt tisztába nem hozza s ki nem egyenlíti. 60.) Olvastatott a hollandi reform, egyház zsinatának egyházkerületünk elnöksége által hozzá intézett, a pesti reform, theologiai tanintézet részére, segélykérő levelére adott válasza, mely szerint a tisztelt zsinat állapotunk felőli értesitését jó szivvel fogadja, a magyarhoni reform, egyház iránti őszinte érdekeltségét melegen kifejezi, valamint örömét a sok viszontagság utáni fenállásunkon s önfentartási igyekezetünkön; belátja a pesti reform, főiskola nagy jelentőségét, és sajnálatát fejezi ki a felett, hogy ezt a hollandi egyház jelen viszonyai között, s Magyarhon lakosainak javára az ] 863. évben tett jelentékeny segélyezés után , a gyülekezeteknek adakozásra felhívása utján, s oly mértékben, mint maga is óhajtaná, nem segélyezheti, — azonban igéri egyesek közremunkálása által lehetőleg gyámolítni, — végre áldások kivánásával magyarhoni egész reformált egyházunkra, a hitrokoni szövetséget fentartani buzgón óhajtja. A nagybecsű válasz, mint a hollandi ref. egyháznak a magyarhoni ref. egyház iránt viseltető rokonszenvének egyik ujabb kedves emléke és záloga, a közgyűlés által teljes tisztelet és köszönettel fogadtatik, — egyszersmind megbizatik az elnökség annak viszonzásául az egyházkerületi gyűlés nevében atyafiságos tiszteletünk és hálánknak Írásbeli tolmácsolásával s hitrokoni szövetségünk szakadatlan fentartásának bizalmas kérelmezésével. 70.) Olvastatott a herczeg Schaumburg-Lippe dárdai uradalom igazgatóságának f. év tavaszutó 23-kán kelt s superintendens úrhoz intézett levele, melyben superintendens ur tudósittatik a felől: hogy Adolf György Schaumburg-Lippei herczeg ő fensége, mint a dárdai uradalom birtokosa, az ezen uradalomhoz tartozó oldi, haraszti, matyi, gordizsai, karancsi, s beremendi reformált egyházaknak, ezek hitszónokainak és iskola tanitóinak, a birtokszabályzások létrejöttével jelentékeny telki kegyadományokat, nevezetesen összesen 99 holdnyi földet ajándékozott. Herczeg ő fenségének e nemes lelkű adománya örvendetes tudomásul vétetett s az elnökség felkéretett az egyházkerületi közgyűlés elismerését, őszinte háláját tolmácsoló levélnek ő fenségéhez leendő intézésére. Junius 1-én. 71.) Superintendens ur jelentvén, hogy világi elnöktársa gróf Ráday Gedeon ur elhárithatlan gátoló okok miatt ezen ülésre meg nem jelenhetett — helyette az elnöki széket az eddigi szokás s házszabályaink szerint a hivatalára nézve legidősb s. gondnok Kandó József ur foglalta el. 72.) Olvastatott Kerkápoli István, héviz-györki ref. lelkésznek mai nap kelt folyamodványa , melyben az irányunkban nyilatkozó vallási türelmetlenségnek egy mélyen megszomoritó példájáról, egy a protest. egyház jogait, de nem különben a polgári és társadalmi törvényeket is durván sértő botrányról tesz jelentést, illetőleg panaszt. — Előadja ugyan is , hogy a miatt, mivel ő tegnap, mint a katholikusok urnapi ünnepén, az egyház földjére szántani egy ekét küldött ki, a Héviz-Györkön lakó, s pedig a protestánsok ellenében kissebbségben levő katholikusokat, a római egyházhoz tartozó törvénybiró annyira fellázította folyamodó lelkész ellen, hogy ő az ellenébe tervezett aljas bántalmazásokat, sőt élete veszélyeztetését csak egyik protest. hallgatójának figyelmeztetése foly-