Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)

1992 / 2. szám

A Kodak cég, folyamatosan tesztelve d fényképgyárakban előhívott és kidolgo­zott fotókat, érdekes következtetésre jutott: az összes elkészült fénykép ki­lencven százaléka szerte a világon csa­ládi fotó, azaz a magánélet eseményeit, jeles ünnepeit megörökítő fénykép. Célja az, hogy a szülők, nagyszülők életét az unokák, déduno­kák is megismerjék. Emlékezzenek rájuk akkor is, amikor a képeken szereplők már nem élnek. A gyermekek születését, a házasságok időpont­ját vagy a haláleseteket évszázadokon át a bib­lia hátsó lapjaira jegyezték fel a család kró­nikásai, az 1840-es évektől azonban erre már a fotográfiák hátoldala szolgált. A múzeumok és közgyűjtemények eddig elsősorban a híres sze­mélyiségek életével kapcsolatos dokumentumo­kat és fotográfiákat gyűjtötték, pedig így igen­csak hiányos a múltról alkotott kép, melyhez hozzátartozik a történelem hétköznapi szereplői­nek élete is. Erről vallanak a családi fotográfiák, azok a képek, amelyeket az egymást követő ge­nerációk megőriztek, s tovább gyarapítottak. Al­bumok, kalapdobozok, fiókok rejtik olykor más­fél évszázad személyes történelmét. A családi fotók valóságos kincsesbányát jelenthetnek an­Broser Gusztáv felv., Bécs, 1907 nak, aki eddig fel nem használt vizuális informá­ciós források után kutat. Ezeken keresztül évti­zedekkel korábbi eseményeket lehet jobban megérteni, letűnt korok, korszakok történéseit lehet más szemszögből átélni. A képek számos olyan információt hordoznak térről, időről, szo­kásokról, melyeket fel sem fedez az, aki csak a nagymamát vagy az unokát látja meg az át­lapozott albumban. A családi fotók egyik leg­fontosabb jegye, hogy mást jelent annak, aki szereplője, s mást annak, aki ismeretlenül szem­léli az emlékképeket. A születéstől a halálig kö­vetkezetesen dokumentált, fényképeken megőr­zött életutat ma még keveset őriznek a fény­képtárakban. Többnyire kiragadnak egy-egy ér­dekesnek látszó fotót az egészből, pedig nem helyes műfajonként, szerzőnként vagy más szem­pont szerint válogatni a családi fényképgyűjte­ményeket, esetleg kidobni a rosszul sikerült fel­vételeket, mert akkor egy élet, illetve az azt megőrző képanyag elemeire hullik szét, elveszíti azt a különleges értékét, amit a teljessége je­lenthet. A családi fotográfia, a legközkeletűbb fotóműfaj a portréfényképezéshez hasonló módon fejlődött, változott. Megvan az a sajátossága, hogy az ALBUMOK KINCSEI A Brenner-testvérek felv., Szeged, 1910 Keglovich Emil felv., Szeged, 1901 10

Next

/
Thumbnails
Contents