Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)
1992 / 2. szám
való távolodás arányában egyre nyugtalanabb lesz a legénység, a ténylegesen megtett útnál kevesebbet közölt a résztvevőkkel. A napok teltével a félelem egyre nőtt. A tengerészek nyugtalanul figyelték a szárazföld közelségére utaló jeleket. Szeptember 23-án az alábbiakat jegyzi fel Kolumbusz: „Továbbra is északnyugati irányban haladunk, időnkint északnak, majd ismét a helyes irányban, tehát nyugatnak és 88 tengeri mérföldet tettünk meg. Láttunk egy galambot, egy pelikánt, egy másik folyami madarat és több fehér madarat, a (tengeri) fű ismét nagyon sűrű lett, számos rákot találtunk benne. Minthogy a tenger mozdulatlanul feküdt előttünk, embereim morogni kezdtek. Azt mondták, nem fogunk kedvező szelet kapni, hogy hazamehessünk Spanyolországba, mert ezeken a vidékeken az óceán sose vet nagy hullámokat.” A szél azonban megjött, és két nap múlva a flotta élén haladó Pinta kapitánya átkiáltja: földet látnak. Az örömhír azonban vaklármának bizonyult. Október elején a matrózok és a tisztek egyre kitartóbban követelték, hogy Kolumbusz változtassa meg az útirányt. Az admirálisnak sikerült kissé megnyugtatni az embereket, egyeseket rábeszélt, másoknak jutalmat ígért. Október 11-én már minden jel a szárazföld közelségére utalt. A tengerészeken heves izgalom vett erőt. Október 12-én hajnali két órakor a flotta élén haladó Pinta matróza, Rodrigo de Triana felkiáltott, hogy a távolban földet lát. A Pintáról lövésekkel továbbították a jelzést. Mindhárom hajón bevonták a vitorlákat, és türelmetlenül várták a hajnalt. Reggel eléjük tárult a föld. Az átkelés 33 napig tartott. Kolumbusz hite szerint valamelyik Kína közelében fekvő szigethez jutottak el. A szigeten a spanyolok meztelen emberekkel találkoztak. „Felismervén, hogy oly emberekkel állok szemben, akiket inkább lehet szeretettel, mintsem karddal megmenteni és szent hitünkre téríteni, barátul akartam megnyerni őket, s ezért némelyiknek piros sapkát és üvegből való nyakláncot és más értéktelen csekélységet ajándékoztam, s ők ezeken fölötte örvendeztek.” A bennszülöttek megajándékozták Kolumbuszt „száraz levelekkel, amelyet az ottlakók különösen megbecsülnek", azaz dohánnyal. Az admirálist leginkább azonban az arany érdekelte. Jelbeszéddel érdeklődött az arany felől, s megtudta, hogy valamelyik déli szigeten bőségesen található. Aranyat keresve két hétig hajóztak a Ba- hama-szigetek között, de aranylelőhelynek nyomát sem találták. A bennszülöttek megértették a tengerészekkel, hogy a közelben elterülő Ku- ba-sziget „nagy és élénk kereskedelmet folytat”. Ezért a hajók Kuba északi partja mentén is végighaladtak, itt időnként kis falvakra bukkantak. Az admirális partra tett két követet, és megparancsolta nekik, keressék meg a sziget belsejében a bennszülöttek királyát. A követek a sziget belsejében sem láttak aranylelőhelyeket, de megfigyelték, mire kell használni a száraz leveleket, azaz a dohányt. Kolumbusz emberei itt találkoztak először a burgonyával és a kukoricával. A gyér lakosságú Kubáról Kolumbusz azt gondolta, hogy véletlenül Kína legszegényebb részét érte el. A lakosságtól az arany után érdeklődött, megtudta, hogy délkeletre gazdag föld terül el. Ezért a flotta elhajózott délkeletre. A mai Haiti szigetén a spaKolumbusz megérkezik Guanahani szigetére nyolok valóban találtak aranyat. December 25- én a Santa Maria egy csendes öbölben zátonyra futott. „Ez a balszerencse annyi más esemény forrása lett, hogy nem illik már balszerencsének nevezni, hanem inkább jószerencsének. Mert, ha nem veszítem el a hajómat, minden bizonnyal folytatom utam a nyílt tengeren és nem időzöm ezen a helyen ... sem nem hagyom ott hátra a legénység egy részét... így pedig több emberem azzal a kívánsággal fordult hozzám, engedném meg nekik, hogy ezen a helyen maradhassanak. Meghagytam nekik, hogy építsenek egy erődöt, toronnyal és mély árokkal, nem mintha úgy vélném, hogy ilynemű óvatosságra szükség lenne a bennszülöttekkel szemben. Mert szentül hiszem, hogy embereimmel módomban állna leigázni akár az egész szigetet is . ..” 1493. január 16-án a Pinta és Nina kifutott a nyílt tengerre, Spanyolország irányába. A tengeri viharokkal nehezített hajóút március 15-én ért véget, ezen a napon a spanyol Palos kikötőjébe befutott előbb a Nina, majd a Pinta. Kolumbusz azzal a meggyőződéssel érkezett haza, hogy felfedezte Nyugat-lndiát. Aranyat, bennszülötteket, Európában ismeretlen növényeket hozott magával. Kolumbuszt valóságos diadalmenetben vitték a király elé. Izabella és Ferdinánd fényesen díszített teremben fogadta őket, fölálltak, amikor Kolumbusz belépett, s a vendégek leülhettek jelenlétükben - ez akkoriban a legnagyobb megtiszteltetés jele volt. Az admirális elmesélte kalandjait az uralkodóknak, s a későbbiekben írásban is rögzítette. A felfedezés híre, majd Kolumbusz írása Európa-szerte efter- jedt. Kolumbusz még több expedíciót vezetett az általa fölfedezett Amerikába, de élete végéig abban a hitben élt, hogy Nyugat-lndiában járt. Az Amerika elnevezés először 1507-ben jelent meg, Martin Waldseemüller: Bevezetés a kozmográfiába című munkájában. A szerző szerint Amerigo Vespucci egy újabb világrészt fedezett fel, így „nem látom miért, ki és milyen alapon tilthatná meg, hogy ezt a világrészt Amerigo országának vagy Amerikának nevezzék". A geográfus nem Kolumbusz dicsőségét akarta kisebbíteni, egyszerűen ő is úgy vélte, Kolumbusz oz ázsiai szigetvilágban járt. FRISNYAK ZSUZSA
