Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)
1992 / 2. szám
A nagyszentmiklósi kincs égberagadási jelenete beszélő írásaiban emlékezett meg a jurták környékén tömegével tartózkodó élősködő kányákról (Milvus migrans ssp), amelyek olyan merészen szerezték az emberközelből kikerülő napi táplálékukat, hogy sokszor még az állatokat nyúzok kezéből is kiragadták az apróbb húscafatokat. Geleta megdöbbenésére ezeket a madarakat turuluch-nak nevezték a mongol pásztorok. A legendás turulmadár „kilétére" valószínűleg soha nem derül fény. A leghihetőbbnek az látszik, hogy a szó nem egyetlen fajt takar. Ahogy a hazai népnyelv manapság is sokféle sasnak mond minden ragadozómadarat, legyen az óriási keselyű vagy galambnyi vércse, ugyanígy lehetséges, hogy a turul szó is gyűjtőfogalom. Talán éppen úgy toghrul, turul vagy turufuch volt őseink számára a vadászatra használt sólyom, mint a táborhely környékét tisztogató keselyű- és kányahad. Ezt a gondolatot erősíti a nagyszentmiklósi aranykorsó több fajból ötvözött madár-emlős ragadozója, mely az egyesített lények valamennyi tulajdonságát magán viseli. Vagy mégis csupán képzelet szülte, titokzatos mondái figura volna a turul? STERBETZ ISTVÁN A nagyszentmiklósi korsó különös madara 7 A Benczúnkép modellje: a réti sas A kunbábonyi lelet sasfeje
