Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)

1992 / 2. szám

Az említett kápolnák, illetve oltárok önmagukban is bizonyítják a grandiózus méretű királyi ba­zilika pompáját, tiszteletet parancsoló méltósá­gát. Nem véletlenül maradt Fehérvár az ország szakrális fővárosa azután, hogy IV. Béla meg­alapította új fővárosát a budai várhegyen. Eb­ben a bazilikában koronázták királyainkat Or- seolo Pétertől I. Ferdinándig, kivéve IV. Bélát, akinek fejére a fehérvári Szent Péter templom­ban helyezték a koronát. Ebben a templomban voltak a királyi keresztelők, itt volt a királyi es­küvők színhelye. A templomban nyugszanak ki­rályaink többségének és családtagjaiknak a földi maradványai. Itt helyezték örök nyugalom­ra első királyunk után Könyves Kálmán, II. (Vak) Béla, II. Géza, II. László, IV. István, III. Béla, III. László, Károly Róbert, Nagy Lajos, Albert, Mátyás, II. Ulászló, II. Lajos és Szapolyai János földi maradványait. Szent Imrén kívül több ki­rályi családtag teste pihent a bazilikában az írásos adatok szerint. Álmos herceg (Kálmán király testvére), Anna, III. Béla felesége, Mária és Beatrix, Károly Róbert két felesége, valamint Károly nevű fia. Valószínű azonban, hogy az említetteken kívül jóval több királyi családtag nyugodott e helyen. Királyi engedéllyel néhány világi és egyházi főúr is temetkezett a bazili­kában. Drugeth Fülöp nádor, Ozorai Pippo, Rozgonyi István, Buzlay László és családja, Mar- czali Miklós erdélyi vajda, valamint néhány ka­tona és tiszt ide temetéséről van adatunk. Né- hányuk sírkövét vagy annak töredékét is ismer­jük. Régészeti feltárásaink során több részlet és kápolna került elő, azonban ezek biztonságos beazonosítása ma is kérdéses. Tudjuk, hogy Buzlay és családja Mátyás enge­délyével a bazilika belsejében kereshetett ma­gának sírboltot. Károly Róbert mauzóleumából mindössze két rézből öntött hamvveder került Jankovich Miklós gyűjteményébe. Mátyás király a városfal szövetének megbontásával, abba szervesen beépítve készíttette el a gótikus szen­télyhez csatlakozó sírkápolnáját, melynek nevét sajnos nem ismerjük. A királyi bazilika délkeleti oldalán két XII. századi kápolna alapfalait tár­ták fel. Mindkettő szentélye félköríves záródású, az egyiket III. Béla egy obulusa datálja pon­tosabban. A királyi kápolnák, mint a fehérvári királyi bazilika is, kivételes helyzetű egyházak voltak. Közvetlenül a szentszék alá helyeztetett a fehérvári prépostság is melynek exemptiója inkább passzív jellegű volt. A király saját ká­polnájának „propriam capellam rex retinens" tartotta fenn, saját lakóhelyének közelében. Az 1967-es feltárások alapján bizonyítottan fallal körülvett (Domburg) prépostság tengelyében ál­lott a királyi bdzjlika a mellé épült kápolnák­kal. A mai Vasvári Pál — Kossuth Lajos - Tán­csics utca környékén feltárásaink során előke­rült a bazilika déli oldalához épült kerengő dél­nyugati sarka. Már korábban is sírokat és szép­mívű faragványokat találtak e helyen. Ásatásun­kon többek között királynéi fej, vízköpő torzfej, oszlopfaragvány, szobortöredék került elő. A ke­rengőbői nyílt a királyi bazilika déli bejárata, és a már említett két XII. századi kápolna a bazilika délkeleti sarkán. Talán a Domkloster területén működött a prépostsági iskola, mely­nek alapítója Szent István volt. Ugyancsak erre a területre helyezhető az 1370-ben említett Szent Antal vendégház, melynek igazgatója János pap volt. Mivel a kanonokok utcáját, lakónegyedét csak jóval később, a XV. században említik ok­levelek, analógiák alapján bizonyos, hogy a Domkloster XIII—XIV. századi lebontásáig itt lak­tak. Itt működött a káptalan, itt őrizték a kora­beli hivatalos okiratokat. A bazilika területén rendezték be a kincstárat, melyet 1046-ban Endre .király és Leodwir bihari püspök ellenőr­zött és rendben talált. Itt őrizték a koronázási ékszereket, a ma Bécsben lévő honfoglaláskori aranykardot, István király tarsolyát és sapkáját. A XI. századi István-legenda a bazilika plaszti­kusan leírt gazdagsága mellett megemlíti a kincstárban elhelyezett mindennemű kristály-, onix-, ezüst- és aranyedények tömegét. A pré­posti palota a bazilikától északra terült el. He­lyét és alaprajzát az 1689-es, a XVIII, szazad eleji, az 1778-as és az 1826-os alaprajzokból, valamint az 1979-es feltárásból ismerjük. Való­színűleg a palota is jóval korábbi első említé­sénél, melyet csak XV. század végi források neveznek meg. Tudjuk, hogy Mátyás király, majd Szapolyai, illetve Ferdinánd is lakott a préposti palotában, és itt terítették ki egy pajzsra II. Lajos holttestét. A prépostság könyvtára jelen­tős művek tárháza lehetett. Jelentős irodalmi al­kotások születtek a prépostság alkotóműhelyé­ben. Itt íródott a hun-magyar krónika és Ákos mester fehérvári őrkanonok munkája 1248-51 között, melyet Kézai Simon kivonatolt. Kálti Márk fehérvári őrkanonok nevéhez fűződik a Bécsi Ké­pes Krónika megírása. Fehérvár 1543-as török megszállása vetett véget a királyi bazilika fényének, fizikai létét az 1601-es ostrom során bekövetkezett robbanás semmisítet­te meg. Evlia Csebeli török világutazó megem­líti, hogy magyar hitetlen zarándokok még 1664 körül is meglátogatták a bazilika romjait, hogy szent földjéből magukkal vihessenek. A török hódoltság alatt dzsámiként, fegyver- és lőszer- raktárként működött. A magyar történelem egyik legbecsesebb épületegyüttese az 1800-as évek elejére enyészett el végérvényesen. SIKLÓSI GYULA A most feltárt terület Henszlmann ásatásakor S

Next

/
Thumbnails
Contents