Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)
1992 / 1. szám
TOGAS DIÁKOK I Ezek a tengeri istenségek kísérték és védték meg a hajót és utasait a hosszú tengeri úton a különböző viszontagságoktól. A levegőben Fáma kettős harsonájával hirdeti az örömhírt az egész ország számára. Bernardo Strozzi képén Fáma a szokásos ábrázolással ellentétben nem a levegőben, hanem pihenő pózban, a földön látható, csak szárnyai utalnak istennői mivoltára. Arisztokratikus testtartású, tizenéves leány tekint a szemlélőre, nyakát gyöngysor díszíti, kezében attribútumai, a harsona és egy fúvós hangszer látható. A háttér egyöntetű mély kékes-zöldes árnyalata kiemeli a kelmék aranysárga, tűzpiros és fehér színeit. Coysevox a XVII. századi francia szobrászat egyik legkiemelkedőbb, sokat foglalkoztatott mestere, akit mély realizmusa mellett könnyedség és kecsesség jellemez. A hírnév allegóriája egy szárnyas, ágaskodó lovon ül féloldalason, bal kezével a ló nyakára támaszkodik, míg jobbjával harsonát illeszt a szájához. Fáma fején babérkoszorút visel, testét tunika fedi, ami kezét, keblét és lábszárát szabadon hagyja, válla mögött lobogó köpeny. A mesebeli paripa egy gazdagon díszített győzelmi emlékmű fölött szökell át. Az istennő testének könnyed íve és a Pegazus merész nyugtalansága kiválóan érzékelteti a kompozíció dinamikáját. Lotz Károly Budapest apoteózisát megörökítő festménye a Terézvárosi Kaszinó (ma Divatcsarnok) részére készült 1883-ban. A barokk mennyezetképek mintájára e festményt alálátásos, úgynevezett békaperspektívával szerkesztette. Középen a főváros allegóriája trónol királynői öltözékben, egyik kezében jogart tart, a másikkal Budapest címerével díszített pajzsra támaszkodik. A kép alsó részében férfi és női aktok fekvő és kapaszkodó figurái sorakoznak. A talapzaton a főalak közvetlen kísérete következik. Az ipar megszemélyesítője fogaskerékkel, profilban, az irodalom és művészetek allegóriája lírával és koszorúval, kissé fölöttük Mercurius és a lobogó hajú, érzéki szépségű, bőségszarut tartó Abundantia, a bőség istennője jelenik meg. A felső részen jobbra repülő amorettek láthatók, míg a bal sarokban Fáma merész rövidülésben ábrázolt szárnyas alakja tűnik föl. Könnyedén, hátán lebegve egyik kezében pálmaágat, a diadal, a bátorság és az igazság jelképét tartja, jobbjával a harsonát illeszti a szájához, így hirdeti a főváros megdicsőülését. Az irodalomból és képzőművészetből vett példák alapján világosan látható a hír istennőjének kétarcú ábrázolása. Míg az irodalmi művek Fámának hol a negatív, hol a pozitív tulajdonságait emelik ki, addig a képzőművészeti alkotásokon kivétel nélkül mindig az örömhírt és a dicsőséget testesíti meg, bájos és fiatal nő személyében. PAPP ZOLTÁN R övidesen kétszáz éves lesz a kolozsvári állandó magyar színjátszás. Enyedy Sándor színháztörténész tisztázta a sokáig csak tudományos közmegegyezésen alapuló dátumot. A hiteles források alapján most- már tudjuk, hogy 1792. december 17. az első kolozsvári hivatalos előadás időpontja. Az állandó magyar színjátszás megindulását és felvirágzását Erdélyben erősen segítették a színjátszó hagyományok, az iskolai színjátszás több évszázados múltja. Nagyenyed, Marosvásárhely, Kolozsvár kollégiumaiban a vallásos tárgyú és hitvitázó drámák előadása mellett egyre inkább teret hódít az a szemlélet a „tógás diákok és úrfiak" önképzőköreiben, mely a nyelv művéfe- sére a legfontosabb eszköznek a színjátszást tartja. A XVIII, század végén Voltaire tragédiáit, Moliere vígjátékait játsszák magyar nyelven a diákok. Világviszonylatban is különleges színházi kezdeményezés volt Kolozsváron az úgynevezett „ereszalji színpad". Felvinczi György teológus, költő és örök kezdeményező 1696-ban Lipótcsászártól színtársulat alapítására kapott engedélyt. A császár felhatalmazta, hogy magyar és latin komédiákat és tragédiákat adjon elő társaival. Egyúttal adómentességet is biztosított számára. Az elnevezés onnan ered, hogy az előadásokat a polgárházak kiugró ereszei, széles padlásablakai alatt tartották az összeverődött publikum számára. Az erdélyi hivatásos színjátszás kibontakozását segítette a fejedelmi udvarban kialakult műkedvelő színjátszás is. A nemesi házakban rendezett színielőadások is a kolozsvári állandó színház előzményének tekinthetők. Hogy milyen fel- készültséggel zajlottak ezek az előadások, arra jellemző a Károlyi családnál meghonosodott színjátszás. A család gazdag kelléktárát, színpadi felszerelését később az anyagi nehézségekkel küzdő Wesselényi-féle kolozsvári társulatnak ajándékozták, és a társulat éveken keresztül igen jól felhasználta a díszleteket, kellékeket, színpadi felszereléseket. Az erdélyi ország- gyűlés nemcsak eszmeileg támogatta az állandó magyar társulat létrejöttét, hanem adományokból összejött jelentős pénzösszeggel is. Az alaEreszalji színpad Jancsó Pál 36
