Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)
1992 / 1. szám
Ch. Baudelaire (D. Levine karikatúrája) Félegyházi szénrajza Csokonairól A. Rimbaud (D. Levine karikatúrája) gának és bánatának szomorúan ad hangot a Lilla-dalokban és elvesztett szerelmét korai haláláig sirató későbbi verseiben. Dunántúli kóborlásai és tanárkodásai során ismerkedik meg Komáromban a gazdag Vajda Juliannával, versei Lillájával. Amikor csurgói tanárkodása után újból Komáromba megy, fájdalommal tapasztalja, hogy Lilla időközben elfordult tőle, és más férfi felesége lett. Szerelmi csalódásán kívül a betegség, a költőtársakkal szembeni ellentétei és anyagi gondok gyötrik. Mint A reményhez című versében írja, Lilla az egyetlen, akinek „karja közt a búkat elfelejteném”. De Lillát elvesztette, s tüdőbaja alig harminckét éves korában végez vele. Katona József kecskeméti színészként a színház és egyszersmind az ott vendégszereplő Déryné iránt érez olthtatatlan szerelmet. Mindkét vonzalma reménytelen, pedig az ünnepelt színésznőtől nemcsak viszontszerelmet, hanem szakmai pártfogást is remélt. A Bánk bán is csak évekkel halála után talál elismertetésre. Kölcsey gyermekként, rövid időn belül vesztette el szüleit, majd fél szeme világát. Először és utoljára tizenkét éves korában volt szerelmes egy nála évekkel idősebb leányba, természetesen reménytelenül. E korai szerelmi csalódásnak is része lehetett a költő lelkületére serdülő kora óta ránehezedett melankóliában, amelyet árvasága, nagyfokú érzékenysége és pályatársakkal szemben támadt ellentétei is tápláltak. Haza- és irodalomszeretete, életfilozófiája a megpróbáltatások során is töretlen maradt, de a női nem iránti érdeklődéstől haláláig tartózkodott. Vörösmarty szerelmi életét általában csak feleségéhez, Csajághy Laurához írt, A merengőhöz című verse alapján vélik ismerni, holott a költőfejedelem házassága csak egy ideig volt felhőtlen. A szabadságharc leverése után Vörösmarty hosszas bujdosásra kényszerült, felesége- ezalatt elhidegült tőle. Már a Czillei és a Hunyadiak című drámájába szőtt versbetétben, a Keserű pohárban, amelynek két szakaszát az Erkel által komponált Bánk bán opera bordalának szövegéből jól ismerjük, óva inti férfitársait a könnyelmű és csalárd nők cselfogásaitól. A haza sorsán kívül ez a fájdalmas csalódás is hozzájárult ahhoz, hogy búskomorságba esve csak vonakodva gyógyíttatta magát. Petőfi ifjúkori első szerelmének, a Cipruslombok Etelke sírján című versciklusban megsiratott Csapó Ételkének a halála alkalmából ismeri meg a szerelmi bánat fájdalmait. Madách Az ember tragédiája prágai jelenetében, Éva alakjában saját felesége, az önző, felületes és hűtlen Fráter Erzsébet személyét eleveníti meg. A mélyen megbántott, megalázott költő, akárcsak a tragédiabeli Kepler, szelíd, túlzottnak mondható megértéssel mentegeti rossz és nemes csodás kevercsének mondva a nőt, akinek „a jó sajátja, míg bűne a koré, mely szülte őt." A természeténél, lelki alkatánál fogva magányosságra hajló „váli remete”. Vajda János, szakítva a költészet biedermeyer felfogásával, a szerelmet eleve boldogtalansághoz, szenvedéshez vezető érzésnek tekinti. Ez nagy és olthatatlan, de elkerülhetetlenül kínokkal fenyegető szerelméről szóló műveiből, a Gina-versekből is kitűnik. A valóságban elvesztett szerelmet verseiben véli tovább élőnek, ezért írja, hogy „Rég múlt s jövő dalomban élnek, / S egymással csókot váltanak.” Heltai Jenő nem siránkozva, hanem szellemes, csúfondárosság- tól és öngúnytól sem mentes strófákban nyugtázza szerelmi kudarcát. Dalainak „túlnyomónak mondható” részét ahhoz a butácska kóristalányhoz írta, akitől ironikusan így búcsúzik el: „Hogy elfeledtél, kis Kató, / Ez egyszerűen megható." Annál szánni valóbb és szomorúbb az Ady szavai szerint „ magányos, árva, bús" Juhász Gyula szerelmének s egész, végzetes búskomorságba torkolló életének a története. A vele szemben közömbös színésznő, Anna iránti szerelmének kínzó emlékét haláláig a szívében hordja, és őrzi akkor is, amikor Anna szőkeségére már csak a mező kalászai, szeme kékjére az ég színe, hangja selymességére pedig az asszony szavai suhogásának hangja emlékezteti. FODOR ZOLTÁN 33
