Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)
1992 / 1. szám
Barabás Miklós: önarckép, 1888 ségével a korszak összefüggő képét kívánta a néző elé tárni. Az eredeti, korabeli tárgyakat kiegészítették történeti festészetünk legjelesebbjeinek alkotásai. Székely Bertalan, Than Mór, Lotz Károly, Madarász Viktor, Orlay Petrich Soma, Vágó Pál, Benczúr Gyula, Feszty Árpád munkái mellett például Tintoretto is csak azok között képviselteti magát e gyűjteményben, akiket megihletett a magyar történelem. Érvényesüléshez juttatta kiváló magyar művészeinket, Székely Bertalant, Munkácsy Mihályt, Mészöly Gézát, s az első Paál László bemutató is nevéhez fűződik. Szinyei Merse Pál első gyűjteményes kiállítása 1905-ben (még a Ferenciek terén bérelt félemeleti helyiségben) nagy esemény volt, hiszen a hazai közönség valójában csak ekkor ismerte meg a mestert. Majd következtek a nagybányaiak, Ferenczy Károly, Iványi Grün- wald Béla, a MIÉNK három kiállítása, Fényes Adolf tárlata. A maradandó értéket kereste és méltányolta, a mintegy hat és félezer hátrahagyott műtárgy bizonyítja ezt. Történeti és művészeti gyűjteményét 1912-től 1932-ig az Ernst Múzeum épületében őrizték, majd letétként a Nemzeti, illetve a Szépművészeti Múzeumba került. A magyar művészarcképek, önarcképek, karikatúrák kollekciója közel nyolcszáz darabból állott, melyek a XVII. század végétől az 1930-as évekig tartó időszakban keletkeztek. Id. Markó Károly, Brocky Károly, Madarász Viktor, Székely Bertalan, Csont- váry Kosztka Tivadar, Ferenczy Károly és mások arc- és önarcképei gyűjteményeink pilléreit képezik. Nemcsak az ábrázoltak érdekessége miatt érdemlik meg figyelmünket a portrék, hanem mint a magyar arcképfestés történetének becses fejezetei, amelyek e műfaj fejlődését mutatják. A művész a saját képmásán talán a legtöbbet akarja megmutatni: önmaga jellemrajzát. A hajdani portrékollekció néhány száz darabból álló, elkallódottnak hitt, ám egységben megőrzött része pár évvel ezelőtt egy újabb keletű magán- gyűjteményből bukkant elő. A valamikori gyűjtemény remekei az ismertek mellett mára már elfeledett és ismét felfedezésre váró neveket is idéznek. Olyan kismesterekéit, akik nélkül az adott időszak jellemző művészeti képe csak hiányosan lehetne vázolható. Külön fejezetet érdemel a Petőfi Sándorra vonatkozó munkák, relikviák gondos, értő gyűjtése és szerepeltetése. Sassy Attila: önarckép Tichy Gyula: önarckép A legszebb hódolat volt ez a költő géniusza előtt. Petőfi hiteles arcképei mellett levelezése, valamint költeményei, alakja ihlette festmények, rajzok, szobrok sorát is bemutatta Ernst Lajos. A műgyűjtőt költőink, tudományos íróink portréi, ereklyéi éppúgy érdekelték, mint a magyar színpad jelesei. Emellett még jelentős zenei anyaggal is rendelkezett. Ernst Lajos minden bizonynyal a gyűjtőszenvedély okozta nehézségek, az állam számára felajánlott, de meghiúsult vásárlások miatt 1937-ben öngyilkos lett. Gyűjteményét elárverezték. 1945 után az Ernst Múzeum helyisége volt a főváros egyetlen épen maradt régi kiállítási épülete. Az ezt követő évtizedek kalandos történetet szántak a nagymúltú termeknek. Volt zálogház, majd átépítették, s végül leégett. 1983 óta újból kiállítások helyszíne. BENEDEK KATALIN 25
