Múzsák - Múzeumi Magazin 1992 (Budapest, 1992)

1992 / 1. szám

1920 körül készült fénykép

Kevesen vannak, akiknek annyit köszönhet a magyar képzőművészeti kultúra, mint Ernst Lajosnak. Műgyűjtő és jelentős művészeti író volt a századelőn. Egész életében a magyar történelem, kultúra és művészet emlékeit kutatta. Egy kamaszkorában tett itáliai útjáról a „művészet rabjaként" tért vissza. Módja és alkalma lett volna a nemzetközi művészet és műipar maradandó értékű alkotásait összeválogatnia, a múlt század végén ez még nem tartozott a nehezen elérhető dolgok sorába. Azonban ő a régi tárgyakat mindig csak arról faggatta: kapcsolatban állnak-e Magyarország múltjával. Anyaga mindenféle hungaricumot felölelt, elsősorban azonban képzőművészeti alkotásokban volt gazdag. Gyűjteménye, az Ernst Múzeum magánkézben volt, de a közönség előtt is nyitva állt. Múzeumában előszeretettel állított ki külföldi, elsősorban francia mestereket. A hazai alkotásokkal egyidőben mutatta be a barbizoniakat, Manet-t, Renoirt, Degas-t, majd Cézanne-t, Gauguint, Rodint. Óriási része volt Budapest képzőművészeti kultúrájának fejlesztésében. Nem egy jelentős magángyűjteményünk neki köszönheti létezését. Rábeszélése mesterműveknek szerSzenes Fülöp: önarckép, 1892 Kádár Béla: önarckép

zett gazdát, neki köszönhető, hogy a nagy francia mesterek több jelentős alkotása akkor itt maradt. E műveket még aránylag olcsón lehetett megvásárolni. Meggyőző érvekkel bizonyította, hogy megvételük a legjobb pénzbefektetés. Jellemző volt rá, hogy a francia művek szépségét és értékét ismerte, ő maga mégsem vásárolt egyetlen egyet sem közülük.

Széleskörű tájékozottsága, biztos ízlése az 1912- ben létesített múzeumban 316 kiállítást hívott életre. A Lázár Béla avatott közreműködésével rendezett kiállítások és aukciók a kor művészeti életében meghatározó szerepet játszottak. Forrásértékűnek tekinthetjük emlékkiállításaik egész sorát, így Csontváryét, Rippl-Rónaiét és Der- kovitsét. Az Ernst Múzeum olyan kiállítási fórum volt, „ahol a kor leikéből sarjadzott magyar festészet talált otthonra”. Ernst Lajos a gyűjtésnek nem tudósa, sokkal inkább művésze volt. Szemléletével, a tárgyak elhelyezésével igyekezett követni a korok hangulatát. Nemcsak letűnt időket, a nemzet nagyjait mutatta be, hanem egyúttal azt is, hogyan élnek tovább a nemzet kegyeletében és fantáziájában. Az Ernst-féle történeti gyűjtemény a kiállított tárgyak segít24